Devecseri Gábor (1917-1971): A nyár, a méz…

 
A nyár, a méz, a víz, a nap,
szívemben versenyt bomlanak,
egymás nyakába ugranak,
fülemnél jobban hallanak.

Szememnél jobban látnak úk,
az illanók, az eltűnők,
az újra visszalibbenők.

S ha én már régen hallgatok,
lelkem rétjére dallamot,
ők énekelnek harmatot.

Miként a régi metszeten
bordái közt a holttetem
fodrot piros rózsát terem.

Forrás: Új idők 52. évf. 23. sz. 1946. jún. 20.

Devecseri Gábor (1917-1971): Méhek

Méhek, gyerekkoromba, szálltak
a hűvösvölgyi rét
párás szőnyegén, mézet szedegetni.
Ma érzem az izét.

Lepkék, a szárnyuk bársonyával,
nyáron, virágokat
takartak el; most e virágok árnya
sűrűn meglátogat.

Varjak, a hóról nem repülnek
messze: sötét lukat
vágnak belé. Fülem már rég halott.
Értem a dalukat.

Forrás: Új idők 52. évf. 13. sz. 1946. márc. 30.