Zalár József: A lengyel és honvéd

Bátor gyerekek voltak ők mindnyájan,

Vérökből már ivott a Visztula...

S keblökben hordván Osztrolenka kinjait...

Nem jött kezökből kegyelem soha.

Meg is becsülték őket a vezérek,

Oda állitván, hol a hír terem,

A hol legforróbb a harcznak dagálya,

S legdrágább a vér és a győzelem.

És megfeleltek emberül nevöknek...

Büszkék is voltak rá, hogy lengyelek,

S önérzetökben elmondák gyakorta:

- Honvédek, ily vitézek legyetek!

... Váczot vivják a magyarok haraggal...

Az erős hídfőt ostromolni kell.

S elkapva zászlójukat merész Földváry,

Fel lengyel – igy szól -, a hídfőre fel!

Előre száguld a vezér, s az ellen

Makacs sorához már közelre van...

De a lengyel had nem mozdul... s mormogja:

- Ott mind elhullunk, mind, mind – hasztalan!

És száguld a vezér, s vissza sem néz...

A kikbe bizott, bajnok hadfiak...

Jó hogy kilőtték a lovat alóla,

Különben még mélyebbre halad.

De visszatérve bosszus haragjában

Földhözcsapá a zászlót mérgesen...

„Jobb katonákat kell- mondá – keresnem,

Fel a hídfőre, honvédek velem!

És mentek ők... a harmadik zászlóalj,

Fekete képpel, mint a förgeteg...

A vezér ménét ujra ellövék, sok

Honvéd elhullt, de végre győztenek.

Bátor volt a lengyelhad ezután is,

És büszkék voltak rá, hogy lengyelek,

De többé nem hallotta senki tőlök:

- Honvédek, ily vitézek legyetek!

  

Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.

Vörösmarty Mihály: Harczi dal (1848. Nov. 8.)

Azért, hogy a szabadság

Vérben füröszti zászlaját,

Azért, hogy szent nevére

Hálátlan és gaz vészt kiált:

Ne lássam, oh dicső hon!

halványan arczodat,

Vagy drágán megfizessék

E halványságodat.

A síkra, magyarok!

Fegyvert ragadjatok.

Hazánkat ujra meg kell váltani.

E drága föld szinét

Boritsák szerteszét

A párütőknek véres csontjai.

A fondor hatalommal

Rabló, zsivány szövetkezett,

S a nép szivébe mérget,

Undok koholmányt ültetett.

S a nép, melyet szabaddá

Emeltél föl veled,

Most irtó háborut kezd

Oh nemzet ellened.

A síkra magyarok!

Fegyvert ragadjatok.

Hazánkat újra meg kell váltani.

E drága föld szinét

Boritsák szerteszét

A pártütőknek véres csontjai.

Alant apáink sírja,

Itt minden rög, fűszálmiénk:

Egy ezredéves harcban

Véráldozattal öntözénk.

Magyarnak lelke, karja

Véd minden porszemet.

A síkra magyarok!

Fegyvert ragadjatok.

Hazánkat ujra meg kell váltani.

E drága föld szinét

Boritsák szerteszét

A pártütőknek véres csontjai.

Isten, világ itéljen!

Ha vétettünk is valaha,

Kiszenvedénk s megadták

Embernek, a mi ős joga.

Zászlónkon a szabadság

S függetlenség ragyog,

Vész és halál reá, ki

Ez ellen fegyvert fog.

A sikra magyarok!

Fegyvert ragadjatok.

Hazánkat ujra meg kell váltani.

E drága föld színét

Boritsák szerteszét

A pártütőknek véres csontjai.

Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.

Ismeretlen szerző: Ha bántanak!

Nyerit a harczi mén, vígan nyerit...

A szomszéd nép megúnta rosz serit,

Szeretné Tokaj és Eger borát,

Szeretné alföld búzakenyerét.

Nyerit a ló... Csatára szállani

Kössünk kardot, keletnek ifjai!

Szeretnék a kozákok fattyai:

A kékszemű magyar leányokat...

Keletnek ifjai, szép hölgyeink

Ne szüljenek apró kozákokat!

Nyerit a ló... Csatára szállani

Kössünk kardot, keletnek ifjai!

Hol a kard, puska, lőpor és sisak?

Hol az ágyuk? hol van Mészárosunk?

Az ökreinken hízott ökröket,

- Ha bántanak – jó lesz mészárlanunk...

Nyerit a ló... Csatára szállani

Kössünk kardot, keletnek ifjai!

Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.

Ismeretlen szerző: Két kovács

I.

Piszkos kezű kovács

Forgatta pörölyét

A bécsi műhelyen

S koholt: veszett fenét.

Öreg már e kovács,

Nehézkes a keze,

Zord pörölyével ő

Csak rabvasat vere.

II.

Pozsony s Pest műhelyén

Más mester működék;

E vulkántól dörgő

Villámot várt az ég.

Ifju még e kovács,

Az ő lángműhelye:

A honpolgároknak

Föllángoló szive.

S e sziveken, tudjuk,

Tizenkét éven át,

Hogyan koholta a

Szabadság lángvasát.

Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.

Gyulai Pál: Hadnagy uram

„Hadnagy uram! hadnagy uram!”

„”Mi bajod van édes fiam?””

„Piros vér hull a mentére.”

„”Ne bánd – csak az orrom vére.””

„Hadnagy uram! hadnagy uram!

El ne dűljön itt az útban!”

„”Megbotlottam egy nagy kőbe;

Szuronyt szegezz – és előre.””

Megy a honvéd – áll a hadnagy;

Mély sebében összeroskad...

„Hadnagy uram! hadnagy uram!”

„”Csak előre édes fiam!””

Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.

Garay János: Magyarország 1848-ban

Megint független és szabad vagy

Oh én imádott, szép hazám!

Hol, hol van a szó, hol van a dal,

Mely elzenghesse igazán,

Hogy független és szabad vagy, én hazám!?

Hadd csókolom, hadd csókolom le

Szent kezedről a sebet,

Mit százados békók ütöttek;

Hadd csókolom meg a helyet,

Míg kezeden, míg lábadon nem heged.

Vérző szivednek nyilt sebébe

Engedd tegyem be ujjamat,

Hogy feltámadásodban higyjem

Saját feltámadásomat.

Hogy a mit látok, nem álom nem ámulat!

Mit nemzedékről nemzedékre

Vártunk, remény – s hitünk vala:

Eljött a nagy nap valahára,

Eljött a nagy nap, s általa

Apáink elfolyt vérének váltságdíja!

Független és szabad vagy ujra,

Mint hozzád illik, én hazám;

Nagy és – dicső leendesz ismét,

Nagyobb, mint voltál hajdanán.

Oh, oh szív, meg ne repedj a kéj mián!

Nagyobb és dicsőbb, mint ők valának:

A Mátyások és Lajosok,

Mert szabadságod biztositéka

Nem kiváltság, nem zsoldosok,

De a szabad nép milliója lenni fog.

Zászlót kezembe, hadd vigyem szét

Feltámadásod szent tüzét!

Lantot nekem, hadd énekeljem,

Hadd énekeljem szerteszét,

Mint szent zsolozsmát, diadalmad énekét.

Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.

Várfoki: Ne higyj magyar! (1848 October 12.)

Ne higyj magyar! csalóka szép reménynek,

Mely kába tétlenségbe fogva tart;

Ne higyj a tünde fényü eredménynek,

Lidércztüz az -: közelg az örvénypart.

Elszánva légy a nagyszerü tusára;

Tett az, mi most védhet, menthet hazát;

Multadban a jövő győzhetlen vára:

Saját erőd a leghivebb barát.

S ki mást beszél, mind azt nézd ellenednek,

Ne higyj: csupán saját jó fegyverednek!

Ne higyj magyar! az eskü szép szavának,

Oh mert csalattatásod hallatlan!

Orozva ki vészt készit e hazának,

Csak ugy igér, ha megszorulva van.

És mintha részegült fővel dadogná:

Ígéret, eskü, puszta csába hang;

És mintha gyáva gyermekhang csacsogná:

Játékszerül használja a bitang.

Dőrék, kik czifra szóra lelkesednek -:

Ne higyj: csupán saját jó fegyverednek!

Ne higyj magyar! midőn a becsülettel

Kinál meg ellenséged zálogul; -

Arczán irigység sárgasága fészkel,

Lelkére árulási éj borul;

Csak jelre vár a czinkosok merénye:

S pehely gyanánt repül a becsület.

Csak alkalomra les bakói fénye:

S pehely gyanánt fujná el életed.

Azért legelső pontja ős hitednek:

Ne higyj: csupán saját jó fegyverednek!

Ne higyj: ne higyj az átkozott kigyónak,

Ezernyi cselszövénnyel fon körül;

Az ördögöt választja meg birónak

Közötted s közte, s veszteden örül.

Száz karral szór a zsarnok-ármány

Házadra s rád pallost és lángokat, -

Üldözve mérgez, mint mirigyes járvány,

S frigytársakul hiv gyilkos latrokat.

S bár ajakán szent imaszók lebegnek,

Ne higyj: csupán saját jó fegyverednek!

Ne higyj, ne bizzál idegen segélyben,

Számodra üdv csak kebledben terem;

Nincs menedék csak bátorság s erélyben,

Kül biztatás álnok farkasverem.

Nézd a magyarnak ozmánnali harczát;

Ott van Velencze, német s frank hona;

Ígéret és mosoly kendőzi arczát,

És végre mégis mind mind megcsala.

Azért, ha híve vagy ős nemzetednek,

Ne higyj: csupán saját jó fegyverednek!

S ne higyj, ne higyj egy-egy kis győzelemnek:

Hálót vet ezzel a gaz pártütő,

Minden nyomon uj ellenid teremnek,

S fő ellened, ha késel, az idő.

Gyorsan tipord fejét a lázadásnak,

S ha győzesz: állj talpon minduntalan;

Milano is kezdetben a vivásnak

Dicső mezője volt s most veszve van.

S ne higyj, ha békülést súg, tenszivednek, -

Ne higyj: csupán boszúló fegyverednek!

Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.

Népdal

Este jött a parancsolat számunkra,

Hogy menni kell magyar fiak a harczra;

Sirtam mint a záporeső,

Hogy tőled bucsúzni késő,

Galambom!

Korán reggel megütötték a dobot,

Kiadták a kemény parancsolatot:

Indulni kell a csatára,

Csókot sem adtam szép szádra,

Angyalom!

De ha isten visszahozand még egyszer,

Megkérdezem mit fogadtál ezerszer;

Hogy addig is hiven maradsz,

Míg az osztrákkal tart a harcz

Erdélyben.

Ha meghalok vagy a csatán elesem,

Válassz egy mást magadnak én helyettem;

Hullass értem egy pár könyet,

Megérdemlem tán ezt tőled,

Galambom!

Ha meghalok pajtásim eltemetnek,

Meghagyom hogy mindnyájoknak irják meg:

Itt nyugszik egy hiv szerető,

Hazájáért hiven küzdő

Önkéntes.

Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.

Zalár József: Hadi lant

Mikor imádják már a népek

A szent szabadság édes istenét?

Mikor csókolják testvérek gyanánt, nem

Judás lélekkel egymást – szerteszét?

Meddig kell még gyilkolni a szabadság

Nevében mint öldöklő tigrisek?

Oh emberség ragyogtasd már fölöttünk

Napod, szörnyük e vadon éjjelek!

A lélek szellemednek része, isten!

Te mindent látsz, s őt vaknak engeded;

Egy intés tőled és megismered s a

Világ szabad lesz, mint teremtetett.

De mostan öljünk, hogy mint a korányból,

Vérből keljen ki szebb kor hajnala;

S bár fájjon a szív, szentebb a szabadság,

Hogysem ne kelljen érte fájnia.

Az éj sötét, és fényes fegyveremmel

Őrt állok itt az ellenhez közel,

Ki észre sem veszi... a szellem éjben

A legdrágább szó ekép hangzik el:

„Állj meg, ki vagy? Barát!” Jó ugy mehetsz, de

Ha ellen volnál halnod kellene!

Ki a szabadságnak ellensége, annak

Minden magyar halálos ellene.”

De im kivirradt... fölváltnak... Virradj föl

Te is vakságnak átkos éjjele!

S mint engem más őr, a vakságot is más,

Szelidebb mentő váltsa föl vele!

Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.

Ismeretlen szerző: Halovány katona

Volt a honvédő legénység

Harczra készülőben;

Volt egy ifju a sereg közt,

Halovány szinében.

„Hát kendnek tán az inába

Szállt a bátorsága?!

Kérdi egy tiszt – gúnyolón -, hogy

Képe olyan sárga?”

Tiszt uram! – felelt az ifju –

Már az az én dolgom.

Mért hogy olyan sárga képem?

És azt meg se mondom.

Még ma ugy is kipiroslik,

Hogyha nem egyébtől,

A kardomról rája feccsent

Ellenség vérétől.

Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.