2017. ápr. 12.

Zalár József: A lengyel és honvéd



Bátor gyerekek voltak ők mindnyájan,
Vérökből már ivott a Visztula...
S keblökben hordván Osztrolenka kinjait...
Nem jött kezökből kegyelem soha.

Meg is becsülték őket a vezérek,
Oda állitván, hol a hír terem,
A hol legforróbb a harcznak dagálya,
S legdrágább a vér és a győzelem.

És megfeleltek emberül nevöknek...
Büszkék is voltak rá, hogy lengyelek,
S önérzetökben elmondák gyakorta:
- Honvédek, ily vitézek legyetek!

... Váczot vivják a magyarok haraggal...
Az erős hídfőt ostromolni kell.
S elkapva zászlójukat merész Földváry,
Fel lengyel – igy szól -, a hídfőre fel!

Előre száguld a vezér, s az ellen
Makacs sorához már közelre van...
De a lengyel had nem mozdul... s mormogja:
- Ott mind elhullunk, mind, mind – hasztalan!

És száguld a vezér, s vissza sem néz...
A kikbe bizott, bajnok hadfiak...
Jó hogy kilőtték a lovat alóla,
Különben még mélyebbre halad.

De visszatérve bosszus haragjában
Földhözcsapá a zászlót mérgesen...
„Jobb katonákat kell- mondá – keresnem,
Fel a hídfőre, honvédek velem!

És mentek ők... a harmadik zászlóalj,
Fekete képpel, mint a förgeteg...
A vezér ménét ujra ellövék, sok
Honvéd elhullt, de végre győztenek.

Bátor volt a lengyelhad ezután is,
És büszkék voltak rá, hogy lengyelek,
De többé nem hallotta senki tőlök:
- Honvédek, ily vitézek legyetek!
  
Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.


Vörösmarty Mihály: Harczi dal (1848. Nov. 8.)



Azért, hogy a szabadság
Vérben füröszti zászlaját,
Azért, hogy szent nevére
Hálátlan és gaz vészt kiált:
Ne lássam, oh dicső hon!
halványan arczodat,
Vagy drágán megfizessék
E halványságodat.
A síkra, magyarok!
Fegyvert ragadjatok.
Hazánkat ujra meg kell váltani.
E drága föld szinét
Boritsák szerteszét
A párütőknek véres csontjai.

A fondor hatalommal
Rabló, zsivány szövetkezett,
S a nép szivébe mérget,
Undok koholmányt ültetett.
S a nép, melyet szabaddá
Emeltél föl veled,
Most irtó háborut kezd
Oh nemzet ellened.
A síkra magyarok!
Fegyvert ragadjatok.
Hazánkat újra meg kell váltani.
E drága föld szinét
Boritsák szerteszét
A pártütőknek véres csontjai.

Alant apáink sírja,
Itt minden rög, fűszálmiénk:
Egy ezredéves harcban
Véráldozattal öntözénk.
Magyarnak lelke, karja
Véd minden porszemet.
A síkra magyarok!
Fegyvert ragadjatok.
Hazánkat ujra meg kell váltani.
E drága föld szinét
Boritsák szerteszét
A pártütőknek véres csontjai.

Isten, világ itéljen!
Ha vétettünk is valaha,
Kiszenvedénk s megadták
Embernek, a mi ős joga.
Zászlónkon a szabadság
S függetlenség ragyog,
Vész és halál reá, ki
Ez ellen fegyvert fog.
A sikra magyarok!
Fegyvert ragadjatok.
Hazánkat ujra meg kell váltani.
E drága föld színét
Boritsák szerteszét
A pártütőknek véres csontjai.

Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.


Ismeretlen szerző: Ha bántanak!



Nyerit a harczi mén, vígan nyerit...
A szomszéd nép megúnta rosz serit,
Szeretné Tokaj és Eger borát,
Szeretné alföld búzakenyerét.
Nyerit a ló... Csatára szállani
Kössünk kardot, keletnek ifjai!

Szeretnék a kozákok fattyai:
A kékszemű magyar leányokat...
Keletnek ifjai, szép hölgyeink
Ne szüljenek apró kozákokat!
Nyerit a ló... Csatára szállani
Kössünk kardot, keletnek ifjai!

Hol a kard, puska, lőpor és sisak?
Hol az ágyuk? hol van Mészárosunk?
Az ökreinken hízott ökröket,
- Ha bántanak – jó lesz mészárlanunk...
Nyerit a ló... Csatára szállani
Kössünk kardot, keletnek ifjai!

Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.


Ismeretlen szerző: Két kovács



I.
Piszkos kezű kovács
Forgatta pörölyét
A bécsi műhelyen
S koholt: veszett fenét.

Öreg már e kovács,
Nehézkes a keze,
Zord pörölyével ő
Csak rabvasat vere.

II.
Pozsony s Pest műhelyén
Más mester működék;
E vulkántól dörgő
Villámot várt az ég.

Ifju még e kovács,
Az ő lángműhelye:
A honpolgároknak
Föllángoló szive.

S e sziveken, tudjuk,
Tizenkét éven át,
Hogyan koholta a
Szabadság lángvasát.

Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.


Gyulai Pál: Hadnagy uram



„Hadnagy uram! hadnagy uram!”
„”Mi bajod van édes fiam?””
„Piros vér hull a mentére.”
„”Ne bánd – csak az orrom vére.””

„Hadnagy uram! hadnagy uram!
El ne dűljön itt az útban!”
„”Megbotlottam egy nagy kőbe;
Szuronyt szegezz – és előre.””

Megy a honvéd – áll a hadnagy;
Mély sebében összeroskad...
„Hadnagy uram! hadnagy uram!”
„”Csak előre édes fiam!””

Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.


Garay János: Magyarország 1848-ban





Megint független és szabad vagy
Oh én imádott, szép hazám!
Hol, hol van a szó, hol van a dal,
Mely elzenghesse igazán,
Hogy független és szabad vagy, én hazám!?

Hadd csókolom, hadd csókolom le
Szent kezedről a sebet,
Mit százados békók ütöttek;
Hadd csókolom meg a helyet,
Míg kezeden, míg lábadon nem heged.

Vérző szivednek nyilt sebébe
Engedd tegyem be ujjamat,
Hogy feltámadásodban higyjem
Saját feltámadásomat.
Hogy a mit látok, nem álom nem ámulat!

Mit nemzedékről nemzedékre
Vártunk, remény – s hitünk vala:
Eljött a nagy nap valahára,
Eljött a nagy nap, s általa
Apáink elfolyt vérének váltságdíja!
Független és szabad vagy ujra,
Mint hozzád illik, én hazám;
Nagy és – dicső leendesz ismét,
Nagyobb, mint voltál hajdanán.
Oh, oh szív, meg ne repedj a kéj mián!

Nagyobb és dicsőbb, mint ők valának:
A Mátyások és Lajosok,
Mert szabadságod biztositéka
Nem kiváltság, nem zsoldosok,
De a szabad nép milliója lenni fog.

Zászlót kezembe, hadd vigyem szét
Feltámadásod szent tüzét!
Lantot nekem, hadd énekeljem,
Hadd énekeljem szerteszét,
Mint szent zsolozsmát, diadalmad énekét.

Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.


Várfoki: Ne higyj magyar! (1848 October 12.)



Ne higyj magyar! csalóka szép reménynek,
Mely kába tétlenségbe fogva tart;
Ne higyj a tünde fényü eredménynek,
Lidércztüz az -: közelg az örvénypart.
Elszánva légy a nagyszerü tusára;
Tett az, mi most védhet, menthet hazát;
Multadban a jövő győzhetlen vára:
Saját erőd a leghivebb barát.
S ki mást beszél, mind azt nézd ellenednek,
Ne higyj: csupán saját jó fegyverednek!

Ne higyj magyar! az eskü szép szavának,
Oh mert csalattatásod hallatlan!
Orozva ki vészt készit e hazának,
Csak ugy igér, ha megszorulva van.
És mintha részegült fővel dadogná:
Ígéret, eskü, puszta csába hang;
És mintha gyáva gyermekhang csacsogná:
Játékszerül használja a bitang.
Dőrék, kik czifra szóra lelkesednek -:
Ne higyj: csupán saját jó fegyverednek!

Ne higyj magyar! midőn a becsülettel
Kinál meg ellenséged zálogul; -
Arczán irigység sárgasága fészkel,
Lelkére árulási éj borul;
Csak jelre vár a czinkosok merénye:
S pehely gyanánt repül a becsület.
Csak alkalomra les bakói fénye:
S pehely gyanánt fujná el életed.
Azért legelső pontja ős hitednek:
Ne higyj: csupán saját jó fegyverednek!

Ne higyj: ne higyj az átkozott kigyónak,
Ezernyi cselszövénnyel fon körül;
Az ördögöt választja meg birónak
Közötted s közte, s veszteden örül.
Száz karral szór a zsarnok-ármány
Házadra s rád pallost és lángokat, -
Üldözve mérgez, mint mirigyes járvány,
S frigytársakul hiv gyilkos latrokat.
S bár ajakán szent imaszók lebegnek,
Ne higyj: csupán saját jó fegyverednek!

Ne higyj, ne bizzál idegen segélyben,
Számodra üdv csak kebledben terem;

Nincs menedék csak bátorság s erélyben,
Kül biztatás álnok farkasverem.
Nézd a magyarnak ozmánnali harczát;
Ott van Velencze, német s frank hona;
Ígéret és mosoly kendőzi arczát,
És végre mégis mind mind megcsala.
Azért, ha híve vagy ős nemzetednek,
Ne higyj: csupán saját jó fegyverednek!

S ne higyj, ne higyj egy-egy kis győzelemnek:
Hálót vet ezzel a gaz pártütő,
Minden nyomon uj ellenid teremnek,
S fő ellened, ha késel, az idő.
Gyorsan tipord fejét a lázadásnak,
S ha győzesz: állj talpon minduntalan;
Milano is kezdetben a vivásnak
Dicső mezője volt s most veszve van.
S ne higyj, ha békülést súg, tenszivednek, -
Ne higyj: csupán boszúló fegyverednek!


Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.

Népdal



Este jött a parancsolat számunkra,
Hogy menni kell magyar fiak a harczra;
Sirtam mint a záporeső,
Hogy tőled bucsúzni késő,
Galambom!

Korán reggel megütötték a dobot,
Kiadták a kemény parancsolatot:
Indulni kell a csatára,
Csókot sem adtam szép szádra,
Angyalom!

De ha isten visszahozand még egyszer,
Megkérdezem mit fogadtál ezerszer;
Hogy addig is hiven maradsz,
Míg az osztrákkal tart a harcz
Erdélyben.

Ha meghalok vagy a csatán elesem,
Válassz egy mást magadnak én helyettem;
Hullass értem egy pár könyet,
Megérdemlem tán ezt tőled,
Galambom!

Ha meghalok pajtásim eltemetnek,
Meghagyom hogy mindnyájoknak irják meg:
Itt nyugszik egy hiv szerető,
Hazájáért hiven küzdő
Önkéntes.

Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.


Zalár József: Hadi lant



Mikor imádják már a népek
A szent szabadság édes istenét?
Mikor csókolják testvérek gyanánt, nem
Judás lélekkel egymást – szerteszét?

Meddig kell még gyilkolni a szabadság
Nevében mint öldöklő tigrisek?
Oh emberség ragyogtasd már fölöttünk
Napod, szörnyük e vadon éjjelek!

A lélek szellemednek része, isten!
Te mindent látsz, s őt vaknak engeded;
Egy intés tőled és megismered s a
Világ szabad lesz, mint teremtetett.

De mostan öljünk, hogy mint a korányból,
Vérből keljen ki szebb kor hajnala;
S bár fájjon a szív, szentebb a szabadság,
Hogysem ne kelljen érte fájnia.

Az éj sötét, és fényes fegyveremmel
Őrt állok itt az ellenhez közel,
Ki észre sem veszi... a szellem éjben
A legdrágább szó ekép hangzik el:

„Állj meg, ki vagy? Barát!” Jó ugy mehetsz, de
Ha ellen volnál halnod kellene!
Ki a szabadságnak ellensége, annak
Minden magyar halálos ellene.”

De im kivirradt... fölváltnak... Virradj föl
Te is vakságnak átkos éjjele!
S mint engem más őr, a vakságot is más,
Szelidebb mentő váltsa föl vele!


Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.

Ismeretlen szerző: Halovány katona



Volt a honvédő legénység
Harczra készülőben;
Volt egy ifju a sereg közt,
Halovány szinében.

„Hát kendnek tán az inába
Szállt a bátorsága?!
Kérdi egy tiszt – gúnyolón -, hogy
Képe olyan sárga?”

Tiszt uram! – felelt az ifju –
Már az az én dolgom.
Mért hogy olyan sárga képem?
És azt meg se mondom.

Még ma ugy is kipiroslik,
Hogyha nem egyébtől,
A kardomról rája feccsent
Ellenség vérétől.


Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.