Ismeretlen szerző: Bányászdal

Három a szín fenn lobogó

Zászlónkon,

És e színben egy szív, egy test

Most e hon;

Fogadjuk és szent a szavunk:

E szín alatt élünk, halunk!

Létünket, mely hébe-hóba

Tengett még,

Jobbra váltja e szín alatt

A nagy ég.

Fogadjuk, és szent a szavunk:

E szín alatt élünk, halunk!

Megyéinkben dús az áldás,

Rajta hát!

Biztat e szín hogy a munka

Sikert ád.

Fogadjuk hát s szent a szavunk:

E szín alatt élünk, halunk!

E szín a szabadság

Felvirít,

S fel-kitárja a tömegnek

kincseit.

Fogadjuk hát, szent a szavunk:

E szín alatt élünk, halunk!

Ámde gyilok a szabadság

Rend nélkül!

És ez a szín, mely alatt rend

Létesül,

Fogadjuk és szent a szavunk:

E szín alatt élünk, halunk!

Szabadság, haladás és rend

Jelszavunk!

Melyet e szent zászló alatt

Fogadunk.

Fogadjuk és szent a szavunk:

E szín alatt élünk, halunk!

Rendet a magyar nemzetnek

Törvény ad,

Melyet törvény, kormány s haza

Együtt szab.

Fogadjuk és szent a szavunk:

E szín alatt élünk, halunk!

S majd midőn a halál torka

Ránk riad,

És e terhes élet szála

Megszakad;

E szín legyen szemfedelünk!

E szín lobogjon felettünk!

Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.