Én nem szerettem iskoláimat
A leczke nekem büntetés vala;
Erős hitemmé vált a sejtelem:
Hogy annak hasznát nem veszem soha.
És igy haladva bé is végezém...
Nem koptatám el törvénykönyvemet:
Nehogy tanuljak mástól rablani
Törvényesen halomra kincseket.
Pajtásaimnál töltém az időt...
Megkóstolgattuk a hegy borait.
Hejh a borocska volt ám jó tanár –
Hosszan kinyujtni lelkünk szárnyait.
Pedig pedig, ha lélek szárnyra kel,
Közelb az égnél az csak meg nem áll,
És hoz sugárt az égnek fényiből
A földtekére – hogyha visszaszáll.
Nap, volt meleg nap a fényes koszorú,
Mely szív után is egybefonva lett.
Minden barát abból egy-egy sugár;
Midőn egymástól válnunk kellett.
És így váltunk mi el. Pályára mind...
Áldozni mindent a kedves honért!!
Kit-kit köréhez mérve jól tudom –
Gyalázat, utján egyiket sem ért.
S ha életünket kell odadni majd!!
Eljöttök ugy-é egy zászló alá?
Eljöttök ugy-é?... mintha hallanám...
Mintha mindegyik aztat mondaná.
Barátaim! ti kedves czimborák!
Oly jól esik ha rátok gondolok!
Rátok barátim... kedves czimborák,
Kik iskolába velem jártatok!
Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki
függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése