Ismeretlen szerző: Székelyek

Hős és furcsa nép valának

Régentén a székelyek:

Most is hősök, most is furcsák,

Isten őket áldja meg.

Nem magas a székely ember,

Inkább botja, s kardja nagy;

De kezétől hull az ellen

Bár két fővel magasabb.

Hegyi nép a székely ember,

És még szegény a felett;

Fegyvere nincs, nem is készit,

Hoz az osztrák eleget.

Szótalan a székely ember,

Többet szól puskája tán.

S mert a golyó ritkán talál

Agyával sujt igazán.

Meg nem áll a székely ember

Ágyu s puskacső előtt,

Inkább beront, mert az ellen

Jobb ha meghal, mintha lőtt.

Nem tréfál a székely ember,

Hiába tréfál a vezér.

„Vezess” – mond – „de megkolintlak,

Ha csatánk rossz véget ér.”

Ritkán vig a székely ember,

De ha vig akkor bolond;

Német sisakból iszik bort,

S kenyérért Szebenbe ront.

Hős és furcsa nép valának,

Régentén a székelyek;

Most is hősök, most is furcsák,

Isten őket áldja meg.

Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.