Verik már a dobot indulóra,
Mennek a honvédek,mennek hosszu utra.
Mennek és mind addig még csak meg sem állnak:
Miglen szemébe nem néznek a halálnak.
Vigyázz édes anya, vigyázz gyermekedre!
Mert bánatot hozhat szegény ősz fejedre.
Minek is aludtál tegnap olyan mélyen
Azon a szerelmes holdvilágos éjen?
A mint megcsókoltad ma reggel gyermeked,
Szemeit a földre sütötte előtted;
S egész napon által kicsiny szobájában
Sirt és imádkozott gyermeked magában.
Verik már a dobot, verik indulóra,
Mennek a honvédek, mennek hosszu utra,
Mennek és mindaddig még csak meg sem állnak:
Míg a szemébe nem néznek a halálnak.
Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki
függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése