Szerelemnek van rózsája,
S a rózsát tövis strázsálja.
A te tűd oly tövis talán,
Gyönyörű kis varróleány,
Mellyel szivem táján nekem
Betüket varrtál ingemen? –
Annyi való, hogy e betük
Szivemet égetik gyakran,
S betüidben nem tudhatom
Minő isten csodája van?
Nem tudom de gyanakszom rád,
Hogy a tűt is bennök hagyád.
De semmi baj: honvéd vagyok,
Kinek a szúrást türni kell:
Megyek csatába, - harczolok
Honért, szived szerelmivel;
De még a hős búcsut veszen,
Neked még egy dolgod leszen.
Varrj nekem egy fehér
zászlót
Hűségednek hókezével;
Rá ezer reményvirágot
Örök tavasz zöld szinével;
Ha véremet kionthatom,
Pirosról én gondoskodom.
Aztán varrj egy szemfödelet,
Ékest mint a hős alvása;
Himezzen arra gyöngyöket
Szemeid könyhullatása.
S rövid emlékezetemre
Tűzz egy csókot keresztemre.
Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki
függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése