A Petőfi-ház eszméjének első nyomát a mult század 70-es éveiben a FŐVÁROSI LAPOK hasábjain találjuk, amikor a nagy költő egy-egy kézirata vagy nyomtatványa napvilágra jutott.
1881-ben TÖRÖK Árpád már a Petőfi-ház inditványozójának nevezi magát és sürgeti a Petőfi-ház felállitását.
A Petőfi-Társaság alapszabályszerű első kötelesség a Petőfi-kultusz ápolása. E kötelességének a társaság mindenkor eleget igyekezett tenni.
A Petőfi-kultusz természetes következménye volt, hogy megszületett a Petőfi-ereklyemúzeum. Az ország külömböző részeiben kegyeletes és gyöngéd kezek a szabadságharcz óta megőrizték a költő számos ereklyéjét, bizonyságául annak, hogy a magyar közönség kezdettől foga meg tudta mérni Petőfi geniejének nagyságát.
A Petőfi-Társaság korán elköltözött másodelnöke, a tüzes lelkű Bartók Lajos idejében indult meg az országos mozgalom a Petőfi-ház létesitése érdekében. Szana Tamás, a társaság néhai nagyérdemű titkára, 1901-ben a Petőfi-Társaság huszonöt esztendős fennállása alkalmából szerkesztett jelentésében a többi közt a következőket irta:
„A nagy költő halálának félszázados évfordulója kedvező alkalmul kinálkozott társaságunknak, hogy végre a Petőfi-ház eszméjének megvalósitásához is hozzá lásson. Ez a ház fogadná magába a nagy költőről reánk maradt, s az idők viharra által szét nem rombolt emléktárgyakat, kéziratos költeményeit, leveleit, a reá és családtagjaira vonatkozó iratokat, külömböző időkből eredő hasonmásait, műveinek összes kiadásait, a róla irt életrajzokat és tanulmányokat, nemkülönben a külömböző nemzetek már is nagyon gazdagnak mondható Petőfi-irodalmát. Budapestnek és éppen a Magyar Tud. Akadémia épületében, már van Göthe-szobája, de nincs Vörösmarty-, nincs Arany- és nincs Petőfi-szobánk, mely ezeknek a nagyoknak örök dicsőségét hirdetné az utókor előtt; nincs múzeum, a hová
Elődeink, sajátságos közönyösséggel, nagyjaink emléktárgyainak megőrzéséről nem gondoskodtak; mi, hála az égnek, még elég korán érkeztünk arra, hogy a nagyon sorából is kiemelkedő Petőfi Sándornak ereklyéit a pusztulástól megmenthessük. A Petőfi-ház érdekében meginditott mozgalom kezdetén adtunk megbizást Kéry Gyulának arra, hogy szabad idejében az országot beutazza, a nagy költő életében emlékezetes helyeket egyenkint fölkeresse s Petőfi emléktárgyait, amennyiben ilyenek még léteznek, társaságunk számára megszerezze.”
Az ereklyék túlnyomó része ajándékozások és vásárlások útján a társaság tulajdonába került. Butorok, házieszközök, emléktárgyak, a költő kéziratos költeményei, levelei, a reá és családtagjaira vonatkozó iratok, külömböző időkből eredő arczképei, szobrai, műveinek külömboző kiadásai, a róla irt életrajzok és tanulmányok, nemkülömben az idegen nemzetek gazdag Petőfi-irodalma alkotják a Petőfi-múzeum leltárát. A költő tisztelőinek és a társaság barátjainak buzgalma és áldozatkészsége folytán a gyüjtemény napról-napra gyarapodott, úgy hogy igénybe kellett venni a székesfővárosi múzeum vendégszeretetét, ahol biztos őrizet alatt volt a gyüjtemény.
A mozgalom, melyet Bartók Lajos, az őt jellemző hévvel inditott meg, rövid időn belől megtermette a maga gyümölcseit. A közönség adományaiból közel 46,000 korona gyült össze a Petőfi-ház javára.
Bartók Lajos nem érhette meg kedves tervének megvalósulását. A Petőfi-ház felépitésének munkája, minden gondjával és gyönyörüségével együtt az utódokra maradt.
1906-ban Endrődi Sándor, a társaság alelnöke élére áll a gyüjtésnek, s főképp a Petőfi-házban tervezett könyvtár anyagát gyüjti és rendezi. Ami Petőfiről a magyar és külföldi literaturában és hirlapirodalomban megjelent, a költő első nyomtatott versétől kezdve a Vasárnapi Ujság legutolsó számáig, évek során át nagy fáradsággal, nagy költséggel, nagy buzgalommal és tudással összegyüjtötte és közkinccsé tette. Nagybecsű könyvtári gyüjtésével ő alapitotta meg a Petőfi-ház könyvtárát.
Ugyanazon évben 1906-ban Ferenczi Zoltán dr. a társaság másodelnöke a társaság ülésén hosszabb, lelkes beszédben inditványozza, hogy a társaság már most tegye meg az előkészületeket Petőfi Sándor 100-ik születésnapjának fényes megünneplésére és valósitsa meg a Petőfi-ház tervét.
Bródy Sándortól, a kiváló irótól eredt a terv, hogy a társaság, ha czéljainak megfelel, vásárolja meg a Feszty Árpád-féle Bajza-utcza 21-ik számu házat, melynek falait fölavatta jövendő rendeltetésükre, Petőfi lelki ikertestvére: Jókai Mór, aki egy évtizeden át lakott a ház első emeletén. A társaság ugyanazon év deczember 28-án tartott közgyülésén Herczeg Ferencz elnök már jelenti, hogy a Feszty Árpád-féle Bajza-utczai ház megvétele tárgyában Endrődi Sándorral, Ferenczi Zoltánnal és Farnady Józseffel, a társaság ügyészével eljárt, a házat szakértőkkel megvizsgáltatta, akik úgy nyilatkoztak, hogy a ház nemcsak megéri azt az összeget, amennyiért a társaságnak felajánltatott, hanem annyiért olyan épület a mai épitkezési viszonyok között emelhető se volna. E kedvező szakvélemény következtében, valamint a kormány és főváros támogatásával a társaság a vételt megkötötte és elhatározta, hogy a ház földszintjét PETŐFI-, az emeleten pedig JÓKAI ereklyéiből múzeumot rendez be.
A Petőfi-ház évtizedes eszméje a megvalósulás stádiumába lépett ama pillanatban, amikor a társaság erre a czélra megvette a Bajza-utczai házat. De a ház tulajdonjogának megszerzésétől a múzeum berendezéséig és fenntartásáig hosszú az út, melyet rögössé tesz az a körülmény, hogy a társaság anyagi eszközei fogyatékosak. Ezt az utat azonban csakhamar rózsákkal hintik tele a magyar hölgyek, akiket Herczeg Ferencz, a Petőfi-társaság elnöke hivott segitségül a Petőfi-ház berendezéséhez és fenntartásához szükséges, mintegy százezer koronát tevő tőke előkeritéséhez.
1907. február 15-én Pestvármegye disztermében érdekes és megragadóan szép gyülés volt: a magyar úri asszonyok gyüléseztek a Petőfi-ház érdekében. A gyülés elnöke Apponyi Albertné grófné volt, a közoktatásügyi miniszter felesége a legelőkelőbb osztrák arisztokrácziából származó e nemes hölgy, aki uj hazája iránt való szeretetből oly jól megtanult magyarul, hogy gyülés vezetésére is vállalkozott.
A gyülésen igen sok előkelő úri asszony jelent meg, köztük azok a lelkes, áldozatkész arisztokrata hölgyek, akik minden nemzeti és hazafias ügy támogatásában részt vesznek, akik fölkarolnak minden szép és kulturális eszét. Egyuttal a hölgyek Petőfinek s ezzel a magyar irodalomnak hódoltak. De ott voltak az előkelő pénzvilág, a polgárság hölgyei is.
Az értekezleten, mely délután ötödfél órakor volt, megjelentek: Apponyi Albertné grófné, Batthyány Lajosné grófné, Pejacsevich Jolán grófné, Apponyi Sándorné grófné, Lánczy Leóné, Földes Béláné, Benczúr Gyuláné, Glück Frigyesné, Zipernovszky Károlyné, Glück Michi, Gömbösné Galamb Margit, Rickl Gyuláné, Okolicsániné, Jellinek Arturné,Guttmann Vilmosné báróné, K. Lippich Elekné, Hampelné Pulszky Polixéna, Endrődi Szerafin, Földváry Emma, Basch Gyulán, Tarcsay Pálné, Jekkelfalussy Zoltánné, Csillag Teréz, Baumgarten Egmontné, Neumann Árminné, Hertzka Elza, domonyi Brüll Miksáné, Szász Zsomborné, Saárossy Bella, Steinacker Lászlóné, Gajáry Gézáné, Törley Józsefné, Berzsenyi Jenőné, Deák Gyuláné, Neogrády Antalné, Enyedy Lukácsné, Hoitsy Pálné, Zempléni Gyuláné, Pallavicini Edéné őrgrófné, Almássy Györgyné grófné, Hadik-Barkóczy Endréné grófné, Andrássy Tivadarné grófné, Berzeviczy Albertné és Pejacsevics Katinka grófnő.
Az értekezletet gróf Apponyi Albertné nyitotta meg, aki szives szavakkal üdvözölte a megjelent hölgykoszorut.
Ezután Herczeg Ferencz emelkedett szólásra.
- A magyar irók nevében fordul – ugymond – a magyar hölgyekhez. Hogy miért a magyar hölgyekhez, fölösleges megokolnia. Hiszen a hölgyek ugyszólván az egyedüli közönsége a magyar szépirodalomnak, ők adják az inspirácziót az irónak, a költőnek s az ő elismerésük: a siker. A Petőfi-házról van szó, amelynek életre hivása harminczéves vágya a Petőfi-Társaságnak. Három évtized óta gyüjt a társaság a Petőfi-ereklyéket, amelyeknek egész tömegét sikerült összegyüjtenie. Ezeknek az ereklyéknek most méltatlan sorsban van részük. Ládákba csomagolva, a világtól elzárva várják, hogy végre méltó helyre kerüljenek annak a lángelmének emlékezetéhez, akinek sorsához, alkotó zsenijéhez, földi bolyongásához, valamelyes közük volt. Most, amikor Petőfi születésének 100-ik évfordulója közeleg, feltámasztásuk sürgőssé lett. Herczeg ezután röviden vázolta a Petőfi-múzeum érdekében eddig történteket, főleg a ház megszerzését s annak a múzeum czéljára tervbe vett berendezését. Petőfi – ugymond – megérdemli ezt a nagy tisztességet. Nemcsak a költők költője ő, hanem a szabadság és hazaszeretet legendás bajnoka. A magyar nőknek különös okuk van rá, hogy szeretettel és gyöngédséggel gondoljanak Petőfire. Első volt ő, aki a hitvesi szerelmet belevitte a poézisbe. Igaz, hogy a Petőfi-ház nem gyümölcsöző befektetés; csak szimbolum, mert hiszen Petőfi élni fog örökké az ő műveiben. De hiszen a vallásnak is megvan a maga irott dogmája, azért mégis szükség van templomokra, szimbolumokra, amelyeknek állandó szuggeráló hatásuk van arra is, aki egyébként ritkán menekül a vallás vigasztaló karjaiba. Ilyen szuggeráló hatást vár ő a Petőfi-háztól is. Beszédét azzal végezte, hogy sajnálja, hogy nem rendelkezik most Petőfi ékesszólásának egy szikrájával sem, mert akkor mily könnyen meggyőzhetné a hölgyeket a czél fenköltségéről. De hiszi, hogy a magyar nők így is megértik s lelkükbe fogadják a Petőfi emlékezetét méltón megörökitő szentély fölállitásának szükséges voltát.
Ezután Ferenczi Zoltán tartott előadást, amelyben részletesen ismertette az Ereklye-múzeum tervét. Petőfi dicsőséges alakjának, költői pályájának jellemzése után felsorolta azon ereklyéket, melyek a társaság tulajdonában vannak. Együtt van eddig ötven eredeti kézirat. A Nemzeti Dal ama példánya is, melyet 1848 márczius 15-ikén nyomattak, mint a szabad sajtó első termékét. Szendrey Júlia tizenhat levele mutatja a leány küzdelmét szülei és szerelme közt. Megvan az az ágy, melyben Petőfi született, továbbá Petőfi asztala, karosszéke, fali órája. Számos apróság: szelencze, sétabot, ajándékba adott virág; műveinek több dedikált példánya, végül Petőfi kardja, melyet nemrég kapott a társaság. Ferenczi reméli, hogy amint a múzeum megnyilik, mindenünnen be fogják küldeni a meglevő ereklyéket. A könyvtárnak máris rendkivül gazdag az anyaga. Megvannak az összes eredeti kiadások s megvan annak a kiadásnak az egyetlen példánya is, melyet 1851-be az osztrák kormány máglyán elégetett. Egyetlen egy példányt rejtettek el, ez most a Petőfi-társaság tulajdona. Van azonkivül hatvan szobor és képmás. A kutató a múzeumban meg fogja találni mindazt, amit Petőfiről irtak: az összes értekezéseket, nyolczezernél több ujságczikket, minden Petőfiről szóló verset, munkáinak travesztiáit, paródiáit. Eddig harmincz nyelven jelent meg Petőfi-forditás. Ezek a forditások hirdetik Petőfi győzelmes bevonulását a világirodalomba.
Ehhez a munkához kéri a társaság a magyar hölgyek támogatását.
Az előadás után gróf Batthyány Lajosné kijelentette, hogy a hölgyek lelkesedéssel csatlakoznak a Petőfi-ház létesitésére irányuló akczióhoz, csupán a módra nézve kér felvilágositást, hogy mikép vehetnek részt a nemes akczióban.
E kérdésre válaszolva Herczeg Ferencz a következő határozati javaslatot terjesztette az értekezlet elé:
Az értekezlet határozatképen kimodja:
1. hogy gróf Apponyi Albertné ő nagyméltóságának védnöksége alatt állandó Petőfi-ház bizottsággá alakul, melynek czélja a Petőfi Sándor ereklyemuzeum létesitése és fennállásának biztositása;
2. a vidék góczpontjaiban testvérbizottságokat alakit, melyekkel párhuzamosan óhajt működni;
3. kéri az ügy számára a nemzeti és művelődési érdekekért lelkesedő magyar sajtó hatható támogatását;
4. felhivást tesz közzé és gyüjtőiveket bocsát ki, melyeket megküld a fővárosi és vidéki Petőfi-ház-bizottságok tagjainak, továbbá a törvényhatóságoknak, pénzintézeteknek, az irodalmi köröknek és kulturegyesületeknek, a női és ifjusági egyesületeknek;
5. támogatni fogja mindazokat a vállalkozásokat, melyek a Petőfi-ház ügyét előmozditani alkalmasak, nevezetesen védnöksége alá veszi a tavasszal Budapesten rendezendő nagy jelmezes Petőfi-ünnepet;
6. a munkálatok végrehajtásával a Herczeg Ferencz vezetése alatt álló iroda bizatik meg.
E határozati javaslatot az értekezlet egyhangulag magáévá tette s elhatározta, hogy legközelebb közzéteszi azt a felhivást, amely a szép munkában való részvételre buzditja Magyarország lelkes hölgyközönségét.
Az emelkedett lelkű urinők csakhamar kibocsátották és az ország minden részébe szétküldték a fölhivást, mely így szólt:
Fölhivás. A legnagyobb magyar lirai költőnek, Petőfi Sándornak gazdag kézirat- és ereklyegyüjteményét évtizedek óta a közönségtől elzártan őrzik.
Nemzetünk nem volna rá méltó, hogy magáénak vallja Petőfinek a világirodalomban is tüneményes lángelméjét, ha nem gondoskodnék e kincsek méltó őrizetéről.
Hozzátok fordulunk, akiknek szivüket megérintette Petőfi költészetének varázsa! Legyetek segitségünkre a költő emlékének szentelt Petőfi-ház fölépitésénél. Emlékezzetek meg róla, magyar férfiak és ifjak, hogy az életében és halálában egyaránt erős, tiszta és férfias költő alakjában ma már az egész művelt világ a szabadság és honszerelem legendás bajnokát tiszteli. Emlékezzetek meg róla, hogy a magyar föld természeti szépségei, a magyar nép hivatottsága és derekassága a béke és a harcz műveiben, Petőfi Sándor költészete révén lettek messzi földön ismertekké és szereztek nemzetünknek barátokat és testvéreket még a tengereken túl is.
És főleg hozzátok fordulunk, ti magyar nők!
Emlélkezzetek meg róla, hogy Petőfi, a hitvesi s az anyaszeretet lantosa, fölmagasztalt titeket és hervadhatatlan koszorut font homlokotokra.
A költő sirjára nem szórhat virágot kegyeletünk. Emeljünk tehát emlékélnek bucsujáró helyet a fővárosban.
Legyen a Petőfi-ház a szabadság és a hazaszeretet kápolnája és nevelő iskolája. Legyen a ház jelképe a magyar nép hálájának vele szemben aki vére hullásáig oly nagyon szerette. És legyen a ház emléke a gyöngéd hálának, mellyel a magyar nő egy halhatatlan költő hódolatát viszonozza.
Apponyi Albertné grófné, mint a Petőfi-ház bizottság védőnője, Apponyi Sándorné grófné, Andrássy Tivadarné grófné, Almássy Györgyné grófné, Ábrányi Kornélné, Batthyány Lajosné grófné, Bánffy Györgyné báróné, Berzsenyi Jenőné, Beck Gyuláné báróné, Basch Gyuláné, Benczúr gyuláné, domonyi Brüll Miksáné, Born Frigyes báróné, Bschitz Arturné, Baumgarten Egmondné dr.-né, özv. Bauer Antalné, Burgyán Aladárné, Czóbel Minka, Csillag Teréz, Csajthay Ferenczné, Czebrián Mária grófnő, Dessewffy Emilné grófné, Deák Gyuláné, Elek Pálné, ifj. Elischer Gyuláné dr.-né, Emich Gusztávné, özv. Enyedy Lukácsné, Endrődi Szerafine, ifj. Erdély Sándorné, Egger Gyuláné, Földes Béláné dr.-né, Földváry Emma, Ferenczi Zoltánné dr.-né, özv. Goszthonyi Béláné, Guttmann Vilmosné báróné, Gajári Gézáné, Glück Frigyesné, Glück Miczi, Gajári Ödönné, Hadik-Barkóczy Endréné grófné, Hegedüs Lászlóné, Hubay Jenőné, Czebrián grófné, Hampelné Pulszky Polixéna, Hegedüs Sándorné, Hoitsy Pálné, Hieronymi Blanka, Herczog Mórné báróné, Hertzka Elza,, Hirsch Jakabné, Herrich Károlyné, Holló Lajosné, Haller Györgyné grófné, Heltai Jenőné (Sárbogárd), Jellinek Arturné, Jekelfalussy Zoltánné, Imrédy Kálmánné dr.-né, Jalics Ferenczné, Jászai Mari, Jankovicz Elemérné, Katonáné Thuránszky Irén megyeri Krausz Izidorné, Lánczy Leóné, Lázárné Kaszner Janka, Lónyay Sándorné, Malonyay Dezsőné, Marczali Henrikné, Navratyl Dezsőné Hegedüs Róza, Neumann Arminné, Neogrády Antalné, Ordódy Pálné, Orozsdy Fülöpné báróné, Ormódy Lajosné, Pekár Gyuláné, Pallavicini Edéné őrgrófné, Pallatschek Elemérné dr.-né, Pálffy Elemérné, szül. Erdélyi Miczi, ráczalmási Pajss Gyuláné,Rákosi Jenőné, Radóné Hirsch Nelly, Rieckl Gyuláné, Rolthkugel Arnoldné lovagné, Szász Zsomborné, Szendéné Dárday Olga, Szabóné Nogáll Janka, Samarjay Lajosné, Splényi Ödönné báróné, Blaha Lujza, ifj. Schwah Sándorné báróné, Serényi Béláné grófné, Tarcsay Pálné, Trebitsch Ignáczné, Tormay Czeczil, Teleki Sándorné grófné, Törley Józsefné, Tőry Gusztávné, Terényi Ullmann Gyuláné, Vojnovichné Szalay Gizella, Vadnay Andorné, Vas Ferenczné, Zempléni P. Gyuláné, Zichy Jánosné grófné, Zipernovszky Károlyné.
A nemzet szivébe fogadta a fölhivást és megmozdult az egész magyar társadalom. A fővárosban és vidéken a hölgyek karöltve az ifjusággal hangversenyeket és szinházi előadásokat rendeztek a Petőfi-ház javára, kormány, főváros, a sajtó, törvényhatóságok, pénzintézetek, irodalmi társaságok, kulturegyesületek, iskolák és a Petőfi tisztelők ezrei lelkesen sorakoztak a társaság lobogója alá és szivvel-lélekkel támogatták munkájában.
1908 tavaszán a társaság megkezdte az épület egy részének átalakitási munkálatait. Az épület sarkára épitett előcsarnokot Vágó József és László műépitő, a kézirat- és könyvtárterem butorait pedig Faragó Ödön tervezte. Mindkét terem butorait állami ipariskolák növendékei készitették. Rekonstruálta a társaság a kiskőrösi szülőház mestergerendás szobáját, ahol a kegyeletes látogató látja az egyszerüséget, melyen a legédesebb szerelmi dalok költője született és látja a szegényes iróasztalt, melyen halhatatlan műveit irta.
A Petőfi-múzeum a ház földszintjén levő négy teremben helyeztetett el, az emeleten levő kélt teremben, ahol Jókai Mór hosszú éveket töltött és szövögette nagy csendességben aranycsillogású meséit, helyet talált a Jókai-múzeum, melynek megbecsülhetetlen értékű ereklyéit és irodalomtörténeti jelentőségű Jókai kéziratait magyarzsákodi Hegedüs Sándor, volt kereskedelmi miniszter családja helyezte örök letétbe. A társaság kegyeletéhez méltónak találta az ötletet, hogy a két nagy szellem, kik tündöklő pályájuk elején EGY tető alatt tanyáztak, megdicsőülésük után ismét EGY tető alatt fogadják a utókor hódolatát.
Az átalakitási munkálat és a múzeum berendezése 1909 őszén befejeztetvén, november hó 7-én vasárnap délelőtt 11 órakor nyilt meg ünnepélyesen a Petőfi-ház.
A megnyitó ünnepségen jelen voltak: Apponyi Albert gróf kultuszminiszter és neje, Tóth János, Molnár Viktor és Mezőssy Béla államtitkárok. A Magyar Tudományos Akadémiát küldöttség élén bErzeviczy Albert elnök képviselte, a székesfővárost Bárczy István polgármester, az egetemet Sághy Gyula rektor, a Képzőművészeti Társulatot Kammerer Ernő, Ujváry Ignácz fetőművész, Lechner Ödön műépitő, a Szinészegyesületet Molnár László. Ott voltak még: Wlassics Gyula, a közigazgatási biróság elnöke, Ormódy Vilmos főrendiházi tag, Ballai Lajos miniszteri tanácsos, Emich Gusztáv udvari tanácsos, Erődi Béla udvari tanácsos, tankerületi főigazgató, ifj. báró Korányi Sándor, Heinrich Gusztáv udvari tanácsos, az Akadémia főtitkára, Dessewffy Arisztid képviselőházi elnök tanácsos, Illyés Bálint, Szatmári Mór, Fenyvessy Soma, Kacskovics Géza, László Mihály és Bartal György országgyülési képviselők, az irodalom jelesei közül Mikszáth Kálmán, Veigelsberg Hugó, a Petőfi-Társaság részéről Herczeg Ferenc, Ferenczi Zoltán, Kiss József, Pekár Gyula, Váradi Antal, Pósa Lajos, Jakab Ödön, Lőrinczy György, Kéry Gyula és még számosan, végül az Ujságkiadók Országos Szövetsége képviseletében Zilahi Simon elnök és az Országos Iparmüvészeti Társulat képviseletében Györgyi Kálmán igazgató. A vendégek sorában élénk feltünést keltett két matróna, a nyolczvanöt éves Sass Zsófia és az egy év hijján ugyanannyi Sass Erzsébet, Petőfi Sándor kortársai, akiket dr. Sass Istvánné hozott a szép ünnepség alkalmából Budapestre.
Mikor az ünneplő közönség már összegyült, Herczeg Ferencz, a Petői-Társaság elnöke beszéd kisérteében fölkérte Apponyi Albertén grófnőt, a védőasszonyt, a Petőfi-ház megnyitására.
- A mi szegény országunknak – ugymond Herczeg – nincsenek hadseregei. Önfenntartásának egyedüli eszköze a nemzeti kultúra. Nemzeti létünk alapja, ez köt össze bennünket, ez ad jogot a léthez. A szépirodalom más nemzeteknél hatalmasabb lehet mint nálunk, de nem lehet boldogitóbb. Ne felejtsük el, hogy 48-ban néhány műveinkben és egy szinház falai között éltünk nemzeti életet. Ami más nemzeteknek gyönyörüség, az nekünk nemzeti szükség. Úgy hiszem ez a gondolat vezette azokat, akik először vetették fel a Petőfi-ház létesitésének eszméjét. A legnagyobb magyar megérdemli, hogy nevét e hajlék hirdesse. Sajnos, harczos költőtársai közül csak a Jókai Mór néhány emlékét őrizheti e ház, amely a magyar intellektus hirdetője. A Petőfi-ház gondolata a sajtóé, amely már a hetvenes években buzgólkodott azon, hogy az eszme megvalósuljon. Bartók Lajos, a Petőfi-Társaság elhunyt másodelnöke, nagy erővel karolta fel az eszmét, amelynek testtéválását azonban már nem érhette meg. Ehhez olyan támogatásra volt szükségünk, amelyet gróf Apponyi Albertné őnagyméltósága nyujtott. (Zajos éljenzés.) Alig több, mint két esztendeje annak, hogy megkértük, hogy legyen védőasszonyává ennek a szép eszmének. S gróf Apponyi Albertné élére állt a mozgalomnak és sikerre vitte ügyünket. Jóformán egészen neki köszönhetjük, hogy immár áll Petőfi Sándor háza. Tiszteletreméltóan nagy munkát végeztek azonban a czél sikere érdekében a magyar hölgyek általában. Soha el nem mulik irántuk hálánk, hogy az egész magyar nemzet dicsőségét hirdető hajlékot emelhettünk Petőfi Sándor emlékezetének.
Herczeg Ferencz ezután köszönetet mondott az országgyülésnek, a kormánynak, a székesfővárosnak, amiért a mozgalmat istápolták és a nemesszivű adakozóknak, azután így folytatta: - Nagyméltóságú grófné, védőasszonyunk! Hódolattal kérem, méltóztassék a Petőfi-ház megnyitásához engedélyt adni.
Gróf Apponyi Albertné felállt és ünnepélyesen kijelentette:
- A Petőfi-házat megnyitom!
**
A naptól kezdve a Petőfi-ház naponta tiz órától délután két óráig egy korona belépődij mellett a nagyközönség rendelkezésére áll. Minden hét keddjén a bemenet ingyenes.
Forrás: Petőfi-könyvtár. Szerkesztik: Endrődi Sándor és dr. Ferenczi Zoltán. XXVI. füzet. A PETŐFI-HÁZ TÖRTÉNETE ÉS KATALOGUSA. Szerkesztette: KÉRY GYULA a Petőfi-Társaság titkára és a Petőfi-ház őre. Budapest, 1911. Kunossy, Szilágyi és Társa Könyvkiadóvállalat kiadása
