Hatalmas ősz van. Behódolt a kert.
A fák: mezítlen, néma foglyok, állnak,
Elébe szórva kincseit a nyárnak,
Most ítéletre várnak. Vár a kert.
Az erdőn fent, még zajlik a csata.
Lélegzetfojtva hallgat lent a kert.
S íme, a nyárnak futó csapata
Véres zászlót az alkonyégre vert.
Egy asszony áll a kopasz fák között.
Dacosan, mint egy elárult vezér
Nézi a pírt a barna hegy fölött.
Gőgöshalványan, mozdulatlanul.
Remeg a kert körötte s egy levél
Félve, puhán fehér kezére hull.
(Forrás: Balázs Béla: A vándor énekel – Versek és novellák 84. old. – Válogatta, szerkesztette és az előszót írta Radnóti Sándor – Magyar Helikon 1975.)
