Szarvas Mariska: Nézés

 

Tünjetek fel ábrándképek!

Jertek vissza bolygó árnyak!

Szálljátok meg szívemet,

Andalító édes álmok!...

Bólintható erdők árnya

Hulló csillag futó fénye!

Visszaszálló régi emlék

Kisértgető búja, kéje!...

Harangszó, mely halkan csendül

Suhan át az esthomályon

Gyermekkornak szép regéje

Öntudatlan édes álom!

Tavasz fénye, tünde csókja

Réteken elömlő bája,

Hevülése ifju szívnek

Virágoknak illatárja!

Tünjetek fel! Vissza! Vissza!

Hevitsétek szívem ujra!

Hadd érezzem, hadd rezegjen,

Hadd zokogjon minden hurja!

Csak még egy dalt! Csak egy régit!

Szívem vérével megírva!

Szerelemnek fájdalmával,

Hulló könnyel tele sírva! - -

Aztán legyen sötét homály,

Boruljon rám örök álom –

Csak ő tudja, - csak ő értse –

Hogy szeretem – hogy imádom!...

Forrás: Tolnavármegye Szegzárd 10. szám, 1891. márczius 8. vasárnap

Szarvas Mariska: Czímtelen dalok

 

Hova lettél? Hogy ragyogsz hát?

Édes eltünt csillagom?!

Akkor-akkor ujra élek

Ha majd fényed – láthatom!

… Távol ragyog fénysugárod

Borús az én életem,

Mint kietlen zordon égbolt

Bús homályos éjjelen!

*-*

Amikor elhagytál

Beborult az ég is!

Csak akkor éreztem

Hogy szeretlek mégis!

Szivem is megfájdult,

Könnyem is kicsordult,

Szomoru életem

Szomorubbra – fordult!

Forrás: Tolnavármegye Szegzárd 7. szám, 1891. február 15. vasárnap

Szarvas Mariska (1865-1897): Az én dalaimból I.

Házad előtt jaj de sokat eljárok,

Zöld leveles kis kapudban megállok,

Szomoruan hajtom le a fejemet,

A bubánat a bubánat

Ugy el fogja szivemet!

Én istenem mi is lehet a bajom,

Mi okozza az én nehéz bánatom?

Nem tudom én de ha arra eljárok,

Könny borítja könny borítja

Halavány két orczámat.

Forrás: Tolnavármegye Szegzárd 2. szám, 1891. január 11. vasárnap