Tünjetek fel ábrándképek!
Jertek vissza bolygó árnyak!
Szálljátok meg szívemet,
Andalító édes álmok!...
Bólintható erdők árnya
Hulló csillag futó fénye!
Visszaszálló régi emlék
Kisértgető búja, kéje!...
Harangszó, mely halkan csendül
Suhan át az esthomályon
Gyermekkornak szép regéje
Öntudatlan édes álom!
Tavasz fénye, tünde csókja
Réteken elömlő bája,
Hevülése ifju szívnek
Virágoknak illatárja!
Tünjetek fel! Vissza! Vissza!
Hevitsétek szívem ujra!
Hadd érezzem, hadd rezegjen,
Hadd zokogjon minden hurja!
Csak még egy dalt! Csak egy régit!
Szívem vérével megírva!
Szerelemnek fájdalmával,
Hulló könnyel tele sírva! - -
Aztán legyen sötét homály,
Boruljon rám örök álom –
Csak ő tudja, - csak ő értse –
Hogy szeretem – hogy imádom!...
Forrás: Tolnavármegye
Szegzárd 10. szám, 1891. márczius 8. vasárnap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése