Nyolczmillió magyar… Be hatalmas erdő!
Tölgy a férfi benne, rózsafa minden nő.
Annyi ellenséggel viaskodva,mégis
Velünk van az ég is!
Nyolczmillió szivnek öröme és búja
Van e haza földén egygyékötve, folyva.
Valamennyi hű sziv; arany kohójából
Honszeretet lángol.
Nyolczmillió ajak menydörgve kiáltja:
Él Árpád nemzete, virul a hazája!
S dicső emlékei fényesen kigyúlnak
Ezeréves múltnak.
Ezer év küzdelme meghozta gyümölcsét:
Szabadságban élni nagy áldás, dicsőség!
Szabadsággal lépünk, - ifjú tüzben égve –
Az új ezredévbe!
Hej, megérdemeljük mi a szabadságot,
Ostromoltuk érte mi a szabadságot,
Ostromoltuk érte az egész világot,
Hősi háborúkban ütöttük az ellent,
Hogy – jobban se kellett.
Folyt a mi vérünk is; suttoghatnak róla
A kanyargó vizek, a virágos róna,
S a haza földének sok szomorú tája,
Arad Golgothája…
Folyt a mi vérünk is, voltunk legyőzöttek
Éhes hollók már a temetésre jöttek…
De a hős oroszlán új életet kezdett,
- Nem halt meg a nemzet!
Nyugodhattok békén szellemárnyak, ősek!
Nyolczmillió magyarnál csak Isten erősebb.
Nyolczmillió magyar: ugyanannyi szikla,
Ha kiáll a sikra.
Szent a haza, szent volt, szent lészen előttünk,
Érette kiontjuk utolsó csepp vérünk!
Nyolczmillió magyar
ily esküvel lép be
az újezredévbe!
Forrás: Tolnavármegye
Szegzárd 13. szám melléklete, 1891. márczius 29. vasárnap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése