Ha százszor szép is, nincs igézet
A hideg asszonyon soha.
Nem érdemes rá, meg se nézzed,
Vond válladat és – menj tova.
ha álma nincs, ha dalt nem ért meg,
Ha csecsemőre nem nevet:
A szívet rá pazalni vétek.
Bolond, ki rózsát jégre vet!
Ha nincs a költészet sugára
Szűzalabástrom homlokán,
Ugy ékszer ő csak, - megvan ára
S az egy unalmas férj talán.
Szeretni nem tud, csókja bágyadt,
Az ölelése rabbilincs,
Nem szül sivár képzelme vágyat
S hüséginek értéke nincs.
S ha százszor szép is, lant ne légyen,
A melyen róla zeng a húr,
Tagadja tőle meg kevélyen
Édes dalát a troubadour!
S inkább, ha lel az út sarába
Bukott leányt, ki szeretett,
E letörött, szegény virágra
Daloljon egy dicséneket!
Forrás: Tolnavármegye
Szegzárd 9. szám, 1891. márczius 1. vasárnap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése