Mi büvös illat, boldogitó pára!
Körülte minden ah! ilyet lehel,
Kis halmos keble, ajka, boudoireja…
Mintha Te volnál itt közel, közel!
Karomba zárom rezgő termeted,
Mámor kötöz le, kábitó varázs,
Tündérkáprázat, kéjes zsibbadás.
E forró kéz, ez ajk: mind, mind tiéd
S a lágyzengésü hang
Átrezgi szivem édes illatodra
Ilang-ylang-ylang.
Hogy mint szeretlek most tudom csak, érted
Dobog e sziv, érted hevül az agy
S szó lázasan csodás tündérmeséket,
Melyekben a királyleány Te vagy.
Oda borulva lábaid elé
Imádlak én, az idegen lovag,
S szörnyekkel küzdve érted harczokat
Kiérdemellek… majd oltár elé
Hivogat bongva a harang,
Tömjénné válik édes illatod
Ilang-ylang-ylang.
S távol a vendégvigadók neszétől,
Hova pohárcsengése nem hat el,
Remegve, vágyva, ittasan kéjtől:
Szinültig áll nekünk a mézkehely.
S fenékig ürül bár ujból telik…
Boldogságunkba nincs se hossz, se vég,
Közmondásozza késő ivadék,
S szerelmünket költők énekelik.
Ha már borit a hant
Csalóka képzelet, oh csalfa illat
Ilang-ylang-ylang.
Csak epedek, áhitok és sovárgok
Pedig tudom, hogy nem leszel enyém,
Ágyvázak mind e fényes látományok,
Más boldogságát álmodom meg én.
Hazug vagy illat és csalóka az,
Amivel áltatsz, mit igérsz nekem,
Hazug az üdv, hazug a szerelem
S csupán a sir, mely ránk borul: igaz,
Mégis ha nyugszom egykor ott alant
Köritsen ott is édes illatod
Ilang-ylang-ylang…
Forrás: Tolnavármegye
Szegzárd 10. szám, 1891. márczius 8. vasárnap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése