Vásárhelyi: Csak ön, csak ön!

Ha az utczán, a sétakertben

Bolyongva végre láttam önt:

Legszebben én reám mosolygott,

Legszebben én nekem köszönt.

A bálokon az első tourát

Én vélem tánczolá körül

S én válogattam kényem-kedvem

Szerint a négyesek közül.

Visitejeimkor kedvemért a

Legszebb ruhát öltötte fel

És titkait is – senki másnak,

Csupán én nékem födte fel.

Elmondta hányszor, oh de hányszor,

Hogy nincsen önnek senkije,

Kivel bizalmas szót cserélhet,

„Csak ön, csak ön! Oh elhigyje!”

S nálamnál boldogabb halandó

Nem volt talán az ég alatt,

Míg egy napon elmondta ön, hogy

Kérője kettős is akadt.

Ifju az egyik, pörge bajszu,

Ügyes, beszédes és okos;

Alacsony, potrohos a másik

S bár hat ökör – de milljomos.

Apát az ifjú hóditá meg,

Anyát viszont a milliók.

Azt tartja, hogy a boldogsághoz

Nem kell az élcz, se czifra bók.

Az ifjú a jövőre büszke,

A múltra már a milljomos,

Mert hát – előttem mért tagadná? –

Ő kelme biz kissé koros.

Azaz nem Matuzsalem éppen,

Ötven körül jár legfölebb…

S én boldog! döntheték a parthiek

Közül melyik előnyösebb.

Forrás: Tolnavármegye Szegzárd 16. szám, 1891. április 19. vasárnap