Minek nekem ez az élet,
Ha mindig csak búnak élek;
Ha éjt-napot sirdogálok,
Ha nyugalmat nem találok?
Minek nekem ez az élet,
Ha hozzád csak igy beszélek:
Szemfedelen, siron által
S a sírodon nőtt virággal?
Minek nekem ez az élet,
Ha nem birlak többé téged;
Vagy ha birlak: másvilágon,
Drága üdvöm, boldogságom?
Azért, azért drága lélek!
Azért nekem ez az let,
Hogy búsuljak te utánad,
Míg melléd tesz a búbánat.
Forrás: Tolnavármegye Szegzárd
3. szám, 1891. január 18. vasárnap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése