Mi a te sorsod, mennyből jött igazság?
A rövidlátók bekötik szemed;
Sárral dobál a ferde képü gazság,
Elárul, megfeszít és eltemet.
Ragyogtál egykor, mint éjben tüzoszlop,
Nyomban járt az élet vándora;
Most lángod, fényed elhamvadt, eloszlott,
Mennénk s nem tudjuk, merre és hova.
Nehéz az élet, gond s bú táborával
Megütközünk s gondbú könnyen lever;
Ki lent vagy a bűn alacsony porában,
Fel, a magasba ismét ki emel?
Alig, hogy zengett bölcsőnk dajkadala,
Koporsónk mellett bus dallam zokog –
Boldog, ki érti, boldog, a ki hallja,
Örök igazság, a te szózatod.
Oh égi vallás, mennyből jött igazság,
Te kincsnél többet érő drága hit, -
S te, kiben „együtt mélység és magasság”:
Isten, hintsd fénynyel éltünk utjait!
Teremtsd meg e viselt világot ujra,
Lebegjen lelked a világ felett,
Szűnjék meg a szegény nép bűne, búja
S hordozza, Isten, a te képedet!
Letöredeztek képednek vonási
Az emberekről, bűn s nyomor miatt;
Az uj időnek zúgnak már folyási
S az alvó, renyhe álmából riad.
Köszöntlek szebb kor hajnalhasadása,
Hol édent szül az istenfélelem
S munkaveríték, eszme sarjadása
Gyöngyözve hull, kellő áldást terem.
Ez lesz a kor! Szép lelkek fényes álma
Valósul s lesz „egy pásztor, egy akol”;
A szeretet, mint angyal, földre szállva,
Testvériségben szív a szívbe forr.
Egy Isten napja süt közelbe, távol,
Egy Isten áldott jó esője hull:
Előttünk egy felséges czél világol
S vizét egy forrás ontja vigaszul.
Ez lesz a kor! Igazság, templomodban
Igaz lesz a nép, boldog és szabad;
A koldus- és királyszív összedobban
S a szolgaságnak járma szétszakad.
istent imádni és hazát szeretni,
Szabadon, szívből – mily üdv, mily dicső!
Megszülni a jót, az ó-t eltemetni:
Jer, áldott húsvét, boldog, szép idő!
Forrás: Tolnavármegye
Szegzárd 13. szám, 1891. márczius 29. vasárnap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése