Csendes a mi házunk, olyan nagyon csendes,
Nincsen itt zaj, lárma!
Harag vagy czivódás nem élhet meg velünk;
Tán nem is itt élünk
A világ zajába?!
Olyan áldott ország a mi kis hajlékunk!
- Köztársaság forma,
Egyenlőség elvén úr benne mindenki
És nem szolga senki,
Nyügöt, jármot hordva.
Mit megtettél édes, jól van az megtéve,
Belenyugszom szépen
S mit még tenni fogok, helyeslő felelet
Az rá, hogy lelkedet
Forró csókban érzem!
…Csendes a mi házunk, nincs benne sok vigság!
- De nincs benne gond se!
Hogy tisztesen éljünk, annyit ád az Isten,
Többre vágyunk sincsen,
Szivünk önként mond le!
Van pár jó barátunk! – több minek is lenne?
Nem jó, ha a lélek
Szétosztja melegét, égő nap sugárja
Szórhatja száz tájra
Özönét hő, fénynek.
Gyarló kis fénybogár az embernek lelke!
S csendes házi tüzhely
Nem az egész földet, a roppant világot,
Csak egy kis családot
Tarthat el meleggel!
Maradjunk kis körbe! lelkünket a mély csend
Nyugalma ne bántsa.
Hisz a madárnak is csendes kicsi fészke,
De ott van a: béke!
S csendes az úr háza!
Oh maradj hát templom! óh maradj te fészek,
Kedves kicsi házunk,
Benned ember sorsunk, ha majdan betöltjük:
Szárnyunk összetörtük,
Nyugalmat találjunk!
Forrás: Tolnavármegye
Szegzárd 3. szám, 1891. január 18. vasárnap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése