Gondolatban villám,
Tettben fergeteg!
Ez az eszményem, ily
Férfit szeretek!
Lassu, hideg észnek
Legyen „bölcs” neve:
Én csigaként, porban
Nem mászom vele!
Mert tüzláng a vérem
És jelmondatom:
„Mint a kőszáli sas,
Fennen, szabadon!”
Fennen, szabadon!
Míg ajkam csak lehel!
Szabadság nélkül a
Menny üdve se kell!
Miként van az égnek
Egy sarkcsillaga,
Mely folyton ég s helyét
Nem hagyja soha:
Úgy daczos lelkemnek
Elve és hite!
S nincs hatalom, mely ezt
Tőle elvigye!
Hogy ilyen a lelkem,
Nem önérdeme!
Erényit Isten kéz
Isten mind bele!
De onnan ki, többé
Nem törölheti!
S ha ez érdem, ugy az
Érdeme neki!
Gondolatban villám,
Tettben fergeteg!
Ez az eszményem, ily
Férfit szeretek!
Mert tüzláng a vérem
És jelmondatom:
„Mint a kőszáli sas,
Fennen, szabadon!”
Forrás: Tolnavármegye
Szegzárd 8. szám, 1891. február 22. vasárnap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése