Hova lettél? Hogy ragyogsz hát?
Édes eltünt csillagom?!
Akkor-akkor ujra élek
Ha majd fényed – láthatom!
… Távol ragyog fénysugárod
Borús az én életem,
Mint kietlen zordon égbolt
Bús homályos éjjelen!
*-*
Amikor elhagytál
Beborult az ég is!
Csak akkor éreztem
Hogy szeretlek mégis!
Szivem is megfájdult,
Könnyem is kicsordult,
Szomoru életem
Szomorubbra – fordult!
Forrás: Tolnavármegye
Szegzárd 7. szám, 1891. február 15. vasárnap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése