Lermontov M. J. (1814-1841): Nem tehozzád…

Nem tehozzád esd ez a hódolat,
Szépséged fénye engem nem melenget.
Csak múltam gyászát szeretem tebenned
S korán elhervadt ifjúságomat.

Nézlek… szememben alvó szenvedély
Óh, szempilládat sohse sütögesd le.
Felelgetek titkos kérdőjelekre…
De lelkem ekkor nem veled beszél.

Üdvét nem a te gúnyod tépi szét,
Vonásaidban más vonásokat lát,
Hangodból lesi egy tört eskü hangját
Szemedből más szem rég kihunyt tüzét.

Fordította: Telekes Béla

Forrás: Új idők 53. évf. 7. sz. 1947. febr. 15.

Lermontov (1814-1841): Égi fellegek…

 
Égi fellegecskék, örökös vándorok!
Lazur pusztákon, mint gyöngylánc egymást tartva
Futtok számüzöttként, a milyen én vagyok,
A kedves északról a déli tájakra.

S ki űz titeket: tán a törvény hatalma?
Titkos irigység-e? Fölfedett büntény-e?
Avagy ballépéstek szégyensúlya nyomna?
Vagy  barátságnak fájó hűtlensége?

Nem… ti meguntátok e kopár vidéket,…
A fájdalmat és kínt névről sem tudjátok, -
Örökké szabadon, egykedvüleg éltek,…
Nem vagytok száműzve, nincs édes hazátok...

Ford.: Fincichy Mihály
Forrás: Pesti Hölgy-Divatlap.1864. Január 15. 2. szám