Raics István (1912-1986): Fogoly

Itt hajladozik tőlem hajításnyira
a csacska vadszőlő és a lila orgonavirág.
Mint a rácsok közé zárt fogoly,
hallgatok. Kamaszos kedvű szél dudol
és hajbókol a hószínű meggyfa-ág.
Bezárt a sors. Perelni nincs erőm,
csak irigykedem: a szemközti tetőn
kicsordult az arany napsugár 
s a fák lombja mohón issza már
az édes napfényt.
Fogoly vagyok, kemény napoknak foglya,
ki láttam önkényt, 
éjjé vált napot, világnak bánatát -
s életem megint feszes abronccsal fogja
körül konok rabtartóm: a világ.

Forrás: Új idők 52. évf. 19. sz. 1946. máj. 11.