Vészi Endre (1916-1987): Álom a kis Jolánról

A multnak kékes távolán
feltűntél újra kis Jolán,
Kórházi ágyon álmodék,
hogy Budán minden újra kék.
Szent István-nap volt. Délután.
A szád ízlelte szomjú szám.
Te szőke-barna lágy selyem,
egemre úszó értelem.
Füstölt az est, e vén pipás
és bort adott a Trombitás.
A kertben ültünk. Alkonyat
piroslott már a lomb alatt
A pincér halkan suttogott,
szerelmeseknek így szokott.
Borospohárhoz ért a száj
és nőtt, csak nőtt a félhomály.
Vacsoraillat, zümm, beszéd,
s egymáshoz ért remegve két
vad ifjú térd s a csókodat
hogy ittam! Akkor boldogabb
csak Te lehettél és csak én,
s most welsi ágyam rejtekén
úgy őrzöm kedves lényedet,
mely aranybarna, gömbölyded,
hogy újra le kell festenem,
mint akkor, amaz estelen.
A mult öröm e bús toré,
s enyém, a fájó piktoré.

(1945. július a welsi kórházban)
Forrás: Új idők 52. év. 1. sz. 1946. jan. 5.