Darázs Endre (1926-1971): Románc

 
A híd karfáján ül a lány
És zokog és zokog:
Az ingó, ódon híd alatt
Futó hullámsorok.

A híd karfáján ül a lány
És néz, néz tétován;
A vízen látja életét
A szomorú leány.

Az alvó, ódon híd alatt
Mindig dörög a víz;
Rettentő, széles vállain
Sok mindent messze visz.

Elvisz sikoltó életet
És közömbös követ;
betakarja a holtakat,
Mint suhogó szövet.

Zúgás. Semmit se hajlani
A mély vizek alól;
Aki egyszer alábukott,
Többé sohase szól.

Mint szép kenyér, kerek a föld.
Pohár tej a vidék;
A víz rohan, fut morcosan,
Nem érzi meg ízét.

Lámpás az ég: fénylik, kihuny,
A mindenség forog;
A híd karfáján ül a lány,
Nem mozdul, csak zokog.

Forrás: Új idők 52. évf. 16. sz. 1946. ápr. 20.