Chiaro Davanzati (1230-as évek-1303/4): A kedves dicsérete

 

Ha meglátom: a mennyország hajol rám,
elönt körötte mindent a meleg fény -
azért imádom mindenek felett én
az én erényes, tiszta, szép madonnám.

Ki szárnyszegetten jár, búsan, mogorván:
felvidítja ez égnél ékesebb lény -
bár méltóbb lenne hozzá szívem, elmém,
hogy egyre csak dicséretét dalolnám!

A nők szemében ő a példa, zászló;
gyöngéd, finom és mégis csupa fölség,
útat mutat, mint zord éjben a fáklya.

A festők arra vágynak, hogy lefössék
s képen az eljövő kor megcsodálja,
ki oly szép és szelíd s olyan sugárzó.

KÉPES GÉZA fordítása

Forrás: Új idők 52. évf. 5. sz. 1946. febr. 2.