Zelk Zoltán (1906-1981): Nélküled s veled

 
1.
Mint mozdulat, mellyel gyümölcsöt
szakítanék a gazdag ágról, 
oly egyszerűen vágyom szólni
arról, aki most messze, távol.

Úgy legyek urrá a varázson,
hogy szóljak bár mindenki nyelvén:
Asszonyom! Párom! – s mégis szóljon
a szó telisded zengést nyervén!

Úgy mondhassam, hogy ő a Kedves,
úgy mondhassam, hogy ő az Asszony,
hogy az minden értelmet, minden
igaz jelentést felfakasszon!

2.
Ne dísz legyen a szó, de lényeg,
nevén, sorsán szólítsa: Párom…
s úgy, mintha első férfi volnék,
ki párjáról szól e világon…

Igy dicsérjem, akinek lényét
felitta éltem minden napja,
ki átvarázsolt száz alakká
s lettem fia, fivére, apja!

Lettem hitvese, szeretője -
s ezért: ha még egyszer születnék,
hát egyazon méhből s ikerként
születve egymást átölelnék!

3.
Este van. Minden mélynél mélyebb
magányom így telítem-töltöm,
perceimet: üres korsókat
már csak Veled telítem-töltöm:

ha messze is vagy, ki ne szökhess
e nélküled üres szobából -
velem vagy akkor is, ha messze,
mert úgy, mert oly nagyon hiányzol!

Másképp széthullnék! Te fogsz egybe,
miként egünket összefogja
ez üvegből fútt téli éjen
a Tejút vertezüst abroncsa!

Forrás: Új idők 52. évf. 4. sz. 1946. jan. 26.