Képes Géza (1909-1989): Epigrammák

 

RÁGALOM

Népszerűvé ez írót rossz hírneve tette, ha bármely
rágalom éri. Nevet, csak hiúsága hízik,
Őneki még a gonosz közíró, Gács is csak úgy árthat,
hogy nem rosszat mond róla, hanem csupa jót.

EGY VILÁGOS PILLANAT

Húsz esztendeje írok s csak most látom a tényt, hogy
semmi tehetségem nincs az írásra nekem;
csakhogy e felfedezés kissé túlkései: most már
hét ország olvas, mint híres és nagy írót.

EGY FIATAL KÖLTŐ SÍRJÁRA

Elszántan daloltál,
fáztál és nem ettél -
Élhetetlen voltál,
halhatatlan lettél.

EGY SZAVATARTÓ HÖLGYRE

„Őhozzá megyek feleségül” -
mondta a lány – „vagy senkihez!”
Ő nem vette el feleségül,
hát hozzáment – egy senkihez.

EGY ELEGÁNS HÖLGYRE

Költőnő vagy – egy újságcikkből tudtam e hírt meg
s még tetejébe finom tollúnak említ a cikk.
Szívfacsaróan rosszak a verseid – így a dicséret
nyilván szép kalapod tollait illeti csak.

TÖRTÉNELMI REGÉNY

Élted fő műve most készült el: tíz kilogrammnyi
történelmi regény – jó kiadós unalom.
Finn, török, ősi magyar szókkal tele nyelve: valóban
történelmi e mű: csak múzeumba való.

KULCSREGÉNY

Mohón sikerre törve durva kulcsregényt
írtál s hajánál fogva és más szőrinél
előcibáltad mindegyik barátodat
s az ismerősök és az ismeretlenek
hadát – ne félj: ők megveszik majd könyvedet
s mint csemegét úgy csemcsegik minden sorát.
Minden példánya elkel így, kétségtelen;
de ilyen kulccsal, bármiképp erőlködöl,
a halhatatlanság zárát ki nem nyitod.

Forrás: Új idők 52. évf. 22. sz. 1946. jún. 10.