Moha Gusztáv (20.sz.eleje): Nyaraláson

Az erdő viharvert fejéről
Lefoszlottak a sugarak,
Cser, bükk, platán pihenni készül,
Egymásnak hajlik hallgatag.

De míg a zöm lent zárt tömegben
Alszik, ott fent, kitett tetőn
Magányos gallyak hűs egekben
Virrasztva ringnak reszketőn.

Minden szellő őket sodorja,
Biztos haláluk kis vihar,
Mégis sóváran és rajongva
Nyúlnak,  egannyi szomjú kar.

Az elsötétlő ég vizében
Halásznak maradéknyi fényt,
Mint életünknek éjjelében
Szívünk halászik csepp reményt.

Ó nyúló gallyak, égben úszók,
Hogy tapad rajtatok szemem,
Ti vágyaimmal együtt kúszók
Túl emberen és életen
Forrás: Új idők 52. évf. 23. sz. 1946. jún. 20.