Hollós Korvin Lajos (1905-1971): Sóhajok hídja

 
Te tiszta víz, Te illatos olaj,
Te szép kenyér, s Te szép kenyéren vaj,
Te puha párna, mindig hű Haza,
Te imáimra Isten válasza,
Te piciny asszony, nekem legnagyobb,
kinek halottan is fiad vagyok,
minek a szó, ha már nem hallgatod,
mivégre írok, ha nem olvasod?…

II. FIAM

Vadonban embernemjárta bozót,
ily szép vagy, amíg nem érted a szót.
Szűz, mint a Mount Everest s oly ködös,
Fényes és szabad, mint az üstökös.

III. NÉPEM

Ne csak a házak, de az emberek,
agy s lélek is újjáépüljenek.
Tanító! Költő! Ne csak a hidak, -
építsed újjá kortársaidat!

Forrás: Új idők 52. évf. 21. sz. 1946. jún. 1.