Vidor Miklós (1923-2003): Napfordulás

Hogy száll a kék hegyek felett
az alkonyló homály
s a szélsodorta fellegek!
A világ hogy röpül veled -
indul a szemhatár kerek
mesgyéjén túl a táj.

S te benne szállasz, elhagyod
a tisztás lágy körét,
a fák sorát, a rádrogyott
árnyékok csápjait, konok
mögédsettengő lábnyomok,
emlékek börtönét -

Mögötted sárbafúlt utak,
meg széthulló betűk -
a szív megáll, már nem kutat -
példád: a húzó vadludak,
szép, rezzenetlen szárnyukat
nézvén röpülsz velük.
(1944.)

Forrás: Új idők 52. évf. 8. sz. 1946. febr. 23.