Vas István (1910-1991): 1944 á p r i l i s

 

GYÜMÖLCSFÁK A BOLONDHÁZBAN

Az angyalföldi bolondház szürke falán belül
két gyümölcsfa virágzik mandula meg cseresznye.
Az április gyors virágzás így települ
bolond lelkemre, amely csupa szürke rögeszme.

A RÜGY A FÁN…

A rügy a fán, a kökörcsin a fűben -
jaj, most minden olyan valószerűtlen!
A Duna vize a Korzóig árad.
Véres színe az alkonyi sugárnak
baljós fényekben fürdeti Budát.
A tereken gonosz kis szél fut át.
Borzong az akác ifjú levele.
Ez a tavasz halállal van tele.

SZIROM

Te halovány ártatlan bujaság,
illenek hozzád most az orgonák.
Idegeidet cibálja.
Fantasztikus szirom hajad virága.

CSÓK

Az íróasztalon Arany
fényképe néz tanácstalan
ideges töprengéseimre.
Szabályosan kemény az inge.
„Biztos a nagypapája volt ő
az úrnak?” – ezt kérdezte rég
egy tudatlan takarítónő.
S ma, mikor elmerítenék
új lelkemet a régi vér
örök s öröklött ősokába,
megértem, ez a kép mit ér,
és ma tudom csak igazán,
ő volt valódi nagyapám
és én vagyok dekadens unokája.

Forrás: Új idők 52. évf. 14. sz. 1946. ápr. 6.