Gellért Oszkár (1882-1967): Hűségre tanítani téged…

 
Amit buzgó imádba véstél
Jajongva egy éjen keresztül,
Reggelre megúnva, tagadva.
Feledve, kitépve tövestül.
Hűségre tanítani téged
Emberfia hol a segítség?
Hol a cirkusz, isteni dúvad,
Hogy a lelked megszelidítsék?

Akit reggel gyávának hívtál,
Estére abból lesz a bátor.
S ha este dicsőít az ajkad,
Reggelre az az ajk már vádol.
Hűségre tanítani téged
Emberfia, hol a segítség?
Az kellene tán, hogy – örök film -
A multad folyvást levetítsék?

Amire azt mondod ma: érdem -
Holnapra már az a gyalázat.
Nyakadba ma zsarnokot ültetsz,
Hogy holnapután lerázzad.
Hűségre tanítani téged
Emberfia, hol a segítség?
Hogy délben amit kiokádtál,
Vacsorára eléd terítsék?

Babért ama Caligulának,
Ki a vérgőzben kieszelte:
Egy híve maradt, paripája,
Hát consuli tisztre emelte.
Hűségre tanítani téged
Emberfia, hol a segítség?
Tiszteld nagyeszű lovaid, hogy
Butaságod ki ne nyerítsék!

Forrás: Új idők 52. évf. 13. sz. 1946. márc. 30.