Hajnal Anna (1907-1977): A némaság

Engem a némaság ajkához vett
és kiivott, akár egy csobolyót,
oly száraz lett szívem és oly üres,
zuhanjatok belém, ti nagy folyók!

Ti téli felhők! Fagyos csillagok
szülői, ott fenn gubbasztók, sötétek,
ti üresedők és sötétedők,
üres szívemet ti megértenétek.

Kit hívjak én? Ki engem elvetett,
nagyúr csatlósa volt s elvágtatott.
Borítsatok be, téli nagy havak!
Szégyenkezik a napon a halott.

Forrás: Új idők 52. évf. 11. sz. 1946. márc. 16.