Jankovich Ferenc (1907-1971): Időtlenül

Ez a világ egy nagy méhes,
mindenki húz az övéhez,
zsong a város, mint a kaptár,
a virágok szíve pattan -
Szól az élet: Lemaradtál
szólok én is: Lemaradtam…

Lemaradtam ezer éve,
újabb jó ezernyi évre,
századoknál, csillagoknál
fényesebben és vígabban -
Szól az élet: Lemaradtál,
szólok én is: Lemaradtam…

Könnyen, mint a méh a füvön,
üldögélek egy kis rügyön,
megint egy kikelet, egy nyár,
minden elsüvít alattam.
Szól az élet: Lemaradtál
szólok én is: Lemaradtam...

Forrás: Új idők 52. évf. 4. sz. 1946. jan. 26.