Weöres Sándor (1913-1989): Egy ifjú nő síremléke

 
Hagy békét nekem,
ne faggass engem…
Ládd, a rét
évről évre
rányitja az égre
szégyenét.

Rajtam virágból
egész város lángol,
mind neked!
S mi dobog idelenn,
csönd, vagy szelem,
kérdezed?

Gondold: a rét
rám-adja szinét
s nyughatok,
míg minden virág
- éhes tarkaság -
úgy lobog!

Vagy gondold: szívem
virul szüntelen
egy nagy Sziven -
ó micsoda láng
gyulladt imánk
kút-öbleiben!

Te bolond, te gyermek,
mindig szeretlek,
árny fia!
Csitt, ne érints,
ne kelljen itt is
fájnia.

Forrás: Új idők 52. évf. 9. sz. 1946. márc. 2.