Berda József (1902-1966): Ének az erdőről

 
Millió üstökű erdőrengeteg, te vagy
az én igazi hajlékom csupán! Benned
bolyonganék-aludnék s ébrednék mindig,
télen és nyáron egyaránt, csak bírná
a test, a szegény, a változó időt. -
Óh, ha Isten oly csodát mível volna,
hogy nem kéne soha többé négy fal
közé kényszerült hajlékba laknom!
Ma nem ember, hanem boldog állat
volnék, ki őzekkel, szarvasokkal
s énekes madarakkal barátkozna csak.
Velük aludnék, velük kelnék a nagy,
millió üstökű rengetegben s végül
oly boldogan halnék meg ottan, mint 
ősszel a fák milliószámra lehulló
levele, mely mind új fogantatásnak
ad takarót, hogy ne legyen soha
megállás az isteni derű
szüntelen dicséretében.

Forrás: Új idők 52. évf. 15. sz. 1946. ápr. 13.