A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Reményik Zsigmond 1900-1962. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Reményik Zsigmond 1900-1962. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. szept. 29.

Reményik Zsigmond: Carmelo története


A történetnek – melyet most elmondok – hőse Carmelo vagy még inkább Carmelito, akivel dél-amerikai vándorlásaim közben, La Pazban hozott össze a sors. Ez a Carmelito egy tizennégy-tizenöt éves legényke volt, a cechua törzsből származott, és mint ahogy elmondta, a Titicaca-tó környékén szélesen elterülő indián településekből vándorolt fel tíz-tizenkét éves korában La Pazba, mert mint ahogy mondta: „meg akarta ismerni az életet”. Abból élt, hogy targoncákat tolt és csomagokat hordott a pályaudvarról a szállodákba. Alacsony növésű, zömök legényke volt, sűrű, tömött, fekete hajjal, és amikor megkérdeztem tőle, hogyan volt bátorsága átvágni egyedül a Titicaca-tó és La Paz között elterülő hegységeken és erdőségeken, hogyan mert vállalkozni az istenkísértő, veszélyes útra, amelyre még felnőtt, elszánt és bátor indián férfiak is nehezen és ritkán szánják el magukat, vidáman elmosolyodott. és ekkor mondotta el az itt következő történetet:

            Amidőn a mi istenünk, akit a törzsembeli nők és férfiak úgy hívnak, hogy Viracocha, üzenetet küldött a varázslókon és papokon keresztül, hogy pusztulást bocsát törzsem és a szomszédos törzsek népeire, mert a gyenge termés és a pusztuló jószágállomány következtében vonakodtak pontosan megfizetni a templomi adót, még az én apám is, aki pedig egyike volt a legbátrabbaknak, egy éjszaka elhagyta otthonát, és csónakra ült, hogy anyámmal és öt serdületlen testvéremmel átkeljen a Titicaca-tavon. Nem telt bele egy hét, és egyik törzs a másik után hagyta el a Viracocha által megfenyegetett területet. Én ezekben a napokban lámákat őriztem fenn a hegyoldalon, így nem is vettem a rémületről és a menekülésről tudomást, csak akkor, amikor lehajtottam az Andesekből a jószágot, és láttam az elnéptelenedett falvakat és tanyákat. ekkor már üres volt minden ház, és a földek is gazosak voltak és műveletlenek. Csak a varázslók és a papok dühödt ordítozása verte fel a vidéket, mert azok ott maradtak átkozódva és füstölögve, várták vissza az elmenekült népeket.

2013. aug. 1.

Reményik Zsigmond (1900-1962): POR ÉS HAMU



Reményik Zsigmond
Fotó: Escher Károly Bp. 1947. 


Dormándi birtokos családból származott a modern próza egyik legnehezebb sorsú alkotója, aki a regény formai kereteit megújítva, szuggesztíven és plasztikusan ábrázolta a dzsentri létforma pusztulását.

Az egri ciszterci gimnáziumban érettségizett, majd Nagyváradon volt joghallgató. Innét vitték a forradalmi események Budapestre, ahol megismerkedett Kassák Lajossal és az avantgárd vezető művészeivel. Nagyfokú érzékenysége kora leghaladóbb magyar és világirodalmának olvasására, ismeretére ösztönözte.

A forradalom bukása és az első világháború rémségei az ország elhagyására kényszerítik. Dél-Amerikában sanyarú körülmények között tengődik. Ekkor jelent meg első könyve, a Gyilkosok kísértése (Valparaiso, 1922), majd egy év múlva Limában a Képzelgő lámpagyújtogató három tragédiája.

1926-ban tért haza betegen, de élményekkel telítve. Tamás Aladár és Bortnyik Sándor mellett a rövid életű Új Föld című folyóirat társszerkesztője. A lap sikertelensége után visszaköltözik a számára oly kedves Dormándra, irodalmi terveiről azonban nem mond le.

1932-ben kiadta Bolhacirkusz című regényét, amit a hatóság elkobozott, az író ellen büntető eljárást indítanak. A hosszadalmas pereskedés megviselte, de a nehéz időkben lelki válságán átsegítette az az eszmei és emberi támogatás, amelyet Gaál Gábortól, a kolozsvári Korunk szerkesztőjétől kapott. Ebben a folyóiratban jelent meg a tanulmánya, amely írói programját tudósítja: számára az irodalom „költői hangon szárnyaló vádirat”.

1939-ben újra Amerikába utazik, ahol megírja egyik legismertebb drámáját, a „Vén Európa” Hotel-t. Az ottani Magyar Népszava folytatásokban közölte Pernambucói éjszaka című regényét – de az írót egyre jobban kínozta a honvágy, 1941-ben ismét hazatért.

A Magyarország című kormánypárti lap megcsonkítva, félreértelmezhetően közölte amerikai útirajzsorozatát, emiatt az írót a jobboldali politika kiszolgálásával vádolták.