Gara Ákos (1877-1944): Zarándokút

Itt minden összeolvad, a mi szép:
Az élet hangja és a halk haláldal.
Ifjak vonulnak hómezőkön által
S mögöttük bátor vének árnya lép.

Mint szent zarándokút, úgy fest e kép.
Kereszt az úton, ének égbe szárnyal,
a zászló versenyt leng a hollószárnnyal,
És buzgón hordja bús terhét a nép.

Mint szürke Tannhäuser, vezeklem vétkem.
Halvány kezemben olvasó pereg.
Anyjára gondol egy síró gyerek.

Hósirba hull a jaj, a vér özönje,
Sok éhes holló tort ül gazdag étken.
De égbe száll a siró gyermek könnye.
(Galicia)

Forrás: Erdélyi Szemle II. évf. 45. sz. 1916. dec. 3.