Olosz Lajos (1891-1977): Téli éjszaka

 

Elsötétedett.
Felhő-fantomok
kusznak
a kisváros tetői fölött.
Havat dobál a szél,
nem ég egy lámpa sem,
egyedül érzi magát,
aki megy,
egyedül a keritések
eltünő során,
egyedül a sok-sok fal között,
ezernyi ember közt egyes-egyedül.
Körül tekint,
hivna valakit,
aki segitne taláncsak neki,
hogy kilépjen vagy kinyissa magát,
hogy öleljen vagy őt ölelje más,
de a vak, dermedő sötétben
beleég az iszonyu való,
hogy hiába ölelne, minden hiába,
mind-mind egyedül van,
amíg él, magában,
dermedő, havas,
téli éjszakán.

Forrás: Erdélyi Szemle VI. évf. 43-44. szám Cloj (Kolozsvár), 1920. nov. 7.