Bókolnak a jegenyék.
Országúton szekér szalad,
megcsapkodják a lovakat,
a szép szó most nem elég:
körös-körül zeng az ég.
Fecskék surrannak alant.
kert aljáról kis kosárral
visítva fut a cselédke,
tűzostor csap föl az égre,
s megszólal a nagy harang.
Ablak csörren valahol.
Most fut a vihar futárja
a szél, akácos utcánkba
s futtában hetykén dalol:
Most minden ág meglakol.
Rózsafánkat kötözöm.
szomszéd ház ablaka alatt
jogász-öcsém udvarolgat,
- csattan az ég vízözön –
s sebbel-lobbal elköszön.
Már magam is befutnék.
De jaj, ott fenn elejtenek
egy-két fényes gyémántszemet,
fölkapkodom: egy marék…
sikolt anyám: itt a jég!...
Forrás: Új Idők XXXVIII. évf. 1932. 13. sz. Húsvét
