Buksi barátunk.
A múlt vásárban búzának az ára leszállott,
Mind elkelt az ökör; Buksi, vevőre talált.
Oborhoz
Minden tárgy kettős, romlott szemeidnek előtte?
Egy helyt – két asztag, ház? – irigyellek Obor!
Kettősen látod nyelves feleséged is? egy helyt
Két sárkány, két száj tüzkoha? – Szánlak Obor!
Egy silány urfihoz
Legmagasabb urfi, a testek közt, ama Murphi!
Legkissebb Murphi, a lelkek közt, te vagy urfi!
György barátomhoz
Nősnyoszolyád, oh György, mi egyéb mint kerti virágágy:
Nőd mi? Georginád, és te? Georgiusa.
A negyevő
Jobb az újont melegült káposzta? de Gyomrodi sógor
Káposztája ujont nem melegült soha még.
Az üldözés elől menekült piszkos túdós
Társi bekormoztan menekültek; Piszki nem úgy tún:
Megmosdott; - bölcsen! senki nem ismere rá.
Kakuk Péterhez, a nősülni nem merőhöz.
Mint kakuk, orzá el Hérét Zevsz; s ősöd, apád mind
Nőskakukok voltak, - hallod-e, gyáva kakuk?
Vasutak
Földünk sárgömbjét a vasabroncs ezre köriti:
Régi csupor! dróttal kelle kötözni körül.
Tanács a szemtelenek marása ellen.
Arczodról a legyet türelemmel hajtsd tova, - dühbe
Jöve ha rá csapkodsz, tenmagadat pofozod.
A pesti állatkert
Állatkert? mire az! hiszen állatkert az egész hon:
Sérves oroszlánok, farkas-, hiuz- s juhsereg.
Agg s ifju
Botlunk; agg, s ifjú! ifjú: mert köd lepi útját;
Agg: mert a nap erős fénye vakítja szemét.
Eladó lyány
A vásár elején kelsz-é el, avagy csak utólján,
Árod egy: a férfi. Büszke leányka, siess!
Lábadi Ferke
Lábadi Ferke mi hős! im az ellent megfutamitá:
Hátul az ellen fut, Lábadi Ferke – elől.
Egy magasra kapaszkodóhoz.
A meredek szélén botló csacsi hányszor alá húll!
Oh vigyázz, kérlek Fülnagyi: meg ne botolj!
Csoborhoz
„A félénk állat nagy szívvel hír” igy, a boncztan,
Hah! mily nagy szivü férfiu vagy te, Csobor!
Sára védelme
Sára kemény erkölcsbíró volt? – Birja felét még:
Erkölcsén ada túl csak, de nem ám a birón.
Ködfeji
Ködfeji négy szemközt súgá, hogy az ő feje lángész!
Nem meri e titkot közrebocsátani még.
Élettapasztalás
Nem a bolond: a bolond, - s nem a bölcs: bölcs; végre kilestem:
Hogy a bolond, a bölcs! és, hogy a bölcs, a bolond!
A költőnőkhöz
„Orso” főbb műved, Hellas dalos hölgye, Corinna!
Orsó, telt orsó légyen a főbb, dalinők!
Ifju s vén
Vajh’ bölcsebb volnál, ifju! szól a komor agg. – S te,
Vajha kevésbbé bölgy! szól mosolyogva emez.
Phryne, Phidiáshoz
„Szüzi erény-örül, sárkányt farag isteni vésőd,
Pallashoz, Phidias?” Phryne imigy mosolyog; -
„E hölgy keble hideg márvány! védődre mi szükség?
Őröd’ a hőn dobogó lyányka szivéhez utald!”
Tolakodfi
Hogy, te közénk orrod beütéd Tolakodfi! megyénknek
A legszemtelenebb állata, már – nem a légy.
Cogito, ergo sum
Cartez egész éltén vizsgálta: ha él-é? kileste
Végre hogy: él! S ime már tudni: hogy – él, a ki él.
Táncz- s versmérték hiány
Tánczban időt, versben hangot so’se’ mérsz! hova szökjem!
Itt, fülemet kínzod Bóldi! amott szememet.
Német bölcsészet
Német bölcsészet rideg északi tengere környez,
S vándorhajóm: szivem, a jég közepébe fagyott;
Olvaszd fel, lyánykám, szemeid sugarával e jéghont!
Térjen hajóm kebeled rózsa virányaira.
A folyton boldog
Elvakul a folyton boldog! szenvednie kell, hogy
Lássa szivek vérző fájdalomütte sebét.
Egy vén kritikushoz
Rossz költők emelője! a régi Maecen a szamárfi
Húsát kedvellé, - új Maecenás te, dalát.*
(* Maecenas találta fel a fiatal szamár húsából készült étket.)
Széptani s erkölcsi szabály
Mennyet ohajtsz-e? szeresd a földet előbb! a magasba
Nem lök fel lábad, csak ha – alapja kemény.
Tanács az ifjakhoz
„Szíved az embert ugy kedvellje, miként ha gyülölni
Fogná egykoron” igy szóla Biás, ama bölcs.
Szíved az embert úgy gyülölje, miként ha szeretni
Fogná egykoron! igy int dalom, ifju sereg!
Hervadó lyányka
Felviruló rózsa! mit nézesz büszke hiún a
Hervadozó testvér bús levelére alá.
A hajnalban örömtársad volt még! s mire megjő
A boruló alkony súgara, társa leszesz.
Női szemérem
Viszhang légyen a nőszerelem: hallgasson ha hallgatsz!
Szólsz! – tüstént visszazengje szerelmeidet.
Öröm, bú
Két mellbimbó társz szomjú ajakinknak elébe
Sors! itt: édes méz, ott: keserü epe foly.
Szivemhez
Sziv, rossz játszó vagy! szereped mi szeszélyteli játszod:
Most vigan a szomorút, - majd szomorún a vigat.
Nagyanya, kinek azon egy napon hajadon leánya halt meg, s férjült leányától unokája született
Mely nap adott unokát, az tépte le oh! e kebelről
A hű lyányt, hajadon fürtje virágaival.
Felbuzogó könnyem! vagy öröm s bú tüköre: jegyzi
A nagyanyát örömed, gyászod az édes anyát.
A viszhanghoz
Viszhang, átrohanó örömink hű képe, mi gyorsan
Váltja vidám zajodat haldokoló sohajod!
Múlt, jelen, jövő
„Éld a jelent!” hah mily értetlen szó ez! a míg szűd
Egyet ver, múlttá válik a tünde jelen.
Órjás sír az örök; bérczczé nőtt mélyin a mult már;
Gyorsan alárohanó rög a jelen, s a jövő.
Emberevő indus
Nincs mit bámulnod, hogy az indusok emberevők: csak
Élve az ember – rossz; jól tudod: halva mi jó!
A világszellem
Jó szellem! tárczád nem irigylem, e földkerek, haj, mi?
Őrültek tornya; s tenmagad? a toronyőr.
Nyughely
Elgyötrött szívem pihenő rejtekhelye kis lak,
Régtől várt menedék! sírhalom a te neved.
Költői álom
Szertevirúlt az öröm dús bokra, mit ifju hevemben
Gondatlan kézzel téptem ölemre mohón:
Mit széthullattam pazarolva, ha újra virúlna,
Rózsaberek nyilnék illatozón körülem.
Szánd meg, o költészet, hüvedet! s rideg élte vadonját
hintsd be varázsálmid tünde virágaival.
Forrás: Koszorú 3. évf. Első félév 21. sz. 1865. máj. 21.
