2022. jan. 12.

Szemere Miklós (1802-1881): Epigrammok

 


Buksi barátunk.

A múlt vásárban búzának az ára leszállott,

Mind elkelt az ökör; Buksi, vevőre talált.

 

Oborhoz

Minden tárgy kettős, romlott szemeidnek előtte?

Egy helyt – két asztag, ház? – irigyellek Obor!

Kettősen látod nyelves feleséged is? egy helyt

Két sárkány, két száj tüzkoha? – Szánlak Obor!

 

Egy silány urfihoz

Legmagasabb urfi, a testek közt, ama Murphi!

Legkissebb Murphi, a lelkek közt, te vagy urfi!

 

György barátomhoz

Nősnyoszolyád, oh György, mi egyéb mint kerti virágágy:

Nőd mi? Georginád, és te? Georgiusa.

 

A negyevő

Jobb az újont melegült káposzta? de Gyomrodi sógor

Káposztája ujont nem melegült soha még.

 

Az üldözés elől menekült piszkos túdós

Társi bekormoztan menekültek; Piszki nem úgy tún:

Megmosdott; - bölcsen! senki nem ismere rá.

 

Kakuk Péterhez, a nősülni nem merőhöz.

Mint kakuk, orzá el Hérét Zevsz; s ősöd, apád mind

Nőskakukok voltak, - hallod-e, gyáva kakuk?

 

Vasutak

Földünk sárgömbjét a vasabroncs ezre köriti:

Régi csupor! dróttal kelle kötözni körül.

 

Tanács a szemtelenek marása ellen.

Arczodról a legyet türelemmel hajtsd tova, - dühbe

Jöve ha rá csapkodsz, tenmagadat pofozod.

 

A pesti állatkert

Állatkert? mire az! hiszen állatkert az egész hon:

Sérves oroszlánok, farkas-, hiuz- s juhsereg.

 

Agg s ifju

Botlunk; agg, s ifjú! ifjú: mert köd lepi útját;

Agg: mert a nap erős fénye vakítja szemét.

 

Eladó lyány

A vásár elején kelsz-é el, avagy csak utólján,

Árod egy: a férfi. Büszke leányka, siess!

 

Lábadi Ferke

Lábadi Ferke mi hős! im az ellent megfutamitá:

Hátul az ellen fut, Lábadi Ferke – elől.

 

Egy magasra kapaszkodóhoz.

A meredek szélén botló csacsi hányszor alá húll!

Oh vigyázz, kérlek Fülnagyi: meg ne botolj!

 

Csoborhoz

„A félénk állat nagy szívvel hír” igy, a boncztan,

Hah! mily nagy szivü férfiu vagy te, Csobor!

 

Sára védelme

Sára kemény erkölcsbíró volt? – Birja felét még:

Erkölcsén ada túl csak, de nem ám a birón.

 

Ködfeji

Ködfeji négy szemközt súgá, hogy az ő feje lángész!

Nem meri e titkot közrebocsátani még.

 

Élettapasztalás

Nem a bolond: a bolond, - s nem a bölcs: bölcs; végre kilestem:

Hogy a bolond, a bölcs! és, hogy a bölcs, a bolond!

 

A költőnőkhöz

„Orso” főbb műved, Hellas dalos hölgye, Corinna!

Orsó, telt orsó légyen a főbb, dalinők!

 

Ifju s vén

Vajh’ bölcsebb volnál, ifju! szól a komor agg. – S te,

Vajha kevésbbé bölgy! szól mosolyogva emez.

 

Phryne, Phidiáshoz

„Szüzi erény-örül, sárkányt farag isteni vésőd,

Pallashoz, Phidias?” Phryne imigy mosolyog; -

„E hölgy keble hideg márvány! védődre mi szükség?

Őröd’ a hőn dobogó lyányka szivéhez utald!”

 

Tolakodfi

Hogy, te közénk orrod beütéd Tolakodfi! megyénknek

A legszemtelenebb állata, már – nem a légy.

 

Cogito, ergo sum

Cartez egész éltén vizsgálta: ha él-é? kileste

Végre  hogy: él! S ime már tudni: hogy – él, a ki él.

 

Táncz- s versmérték hiány

Tánczban időt, versben hangot so’se’ mérsz! hova szökjem!

Itt, fülemet kínzod Bóldi! amott szememet.

 

Német bölcsészet

Német bölcsészet rideg északi tengere környez,

S vándorhajóm: szivem, a jég közepébe fagyott;

Olvaszd fel, lyánykám, szemeid sugarával e jéghont!

Térjen hajóm kebeled rózsa virányaira.

 

A folyton boldog

Elvakul a folyton boldog! szenvednie kell, hogy

Lássa szivek vérző fájdalomütte sebét.

 

Egy vén kritikushoz

Rossz költők emelője! a régi Maecen a szamárfi

Húsát kedvellé, - új Maecenás te, dalát.*

(* Maecenas találta fel a fiatal szamár húsából készült étket.)

 

Széptani s erkölcsi szabály

Mennyet ohajtsz-e? szeresd a földet előbb! a magasba

Nem lök fel lábad, csak ha – alapja kemény.

 

Tanács az ifjakhoz

„Szíved az embert ugy kedvellje, miként ha gyülölni

Fogná egykoron” igy szóla Biás, ama bölcs.

Szíved az embert úgy gyülölje, miként ha szeretni

Fogná egykoron! igy int dalom, ifju sereg!

 

Hervadó lyányka

Felviruló rózsa! mit nézesz büszke hiún a

Hervadozó testvér bús levelére alá.

A hajnalban örömtársad volt még! s mire megjő

A boruló alkony súgara, társa leszesz.

 

Női szemérem

Viszhang légyen a nőszerelem: hallgasson ha hallgatsz!

Szólsz! – tüstént visszazengje szerelmeidet.

 

Öröm, bú

Két mellbimbó társz szomjú ajakinknak elébe

Sors! itt: édes méz, ott: keserü epe foly.

 

Szivemhez

Sziv, rossz játszó vagy! szereped mi szeszélyteli játszod:

Most vigan a szomorút, - majd szomorún a vigat.

 

Nagyanya, kinek azon egy napon hajadon leánya halt meg, s férjült leányától unokája született

Mely nap adott unokát, az tépte le oh! e kebelről

A hű lyányt, hajadon fürtje virágaival.

Felbuzogó könnyem! vagy öröm s bú tüköre: jegyzi

A nagyanyát örömed, gyászod az édes anyát.

 

A viszhanghoz

Viszhang, átrohanó örömink hű képe, mi gyorsan

Váltja vidám zajodat haldokoló sohajod!

 

Múlt, jelen, jövő

„Éld a jelent!” hah mily értetlen szó ez! a míg szűd

Egyet ver, múlttá válik a tünde jelen.

Órjás sír az örök; bérczczé nőtt mélyin a mult már;

Gyorsan alárohanó rög a jelen, s a jövő.

 

Emberevő indus

Nincs mit bámulnod, hogy az indusok emberevők: csak

Élve az ember – rossz; jól tudod: halva mi jó!

 

A világszellem

Jó szellem! tárczád nem irigylem, e földkerek, haj, mi?

Őrültek tornya; s tenmagad? a toronyőr.

 

Nyughely

Elgyötrött szívem pihenő rejtekhelye kis lak,

Régtől várt menedék! sírhalom a te neved.

 

Költői álom

Szertevirúlt az öröm dús bokra, mit ifju hevemben

Gondatlan kézzel téptem ölemre mohón:

Mit széthullattam pazarolva, ha újra virúlna,

Rózsaberek nyilnék illatozón körülem.

Szánd meg, o költészet, hüvedet! s rideg élte vadonját

hintsd be varázsálmid tünde virágaival.

 

Forrás: Koszorú 3. évf. Első félév 21. sz. 1865. máj. 21.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése