2022. jan. 12.

Torkos László (1839-1939): Este

 


 

Látod az égnek búteli arczát?

Pirja hogy elhal, mily halovány! –

Bánat epeszti, mert a nap eltünt,

Vágyvas tekint a kedves után.

Oh leányka hogy ha tőlem

Elfordítod arczodat,

Olyan halvány leszek én is

Az emésztő kín miatt.

 

Hallod a szellő lassu nyögését?

Ugy zokog, ugy sír, oly szomorú.

Éjnek ölében látja a földet,

Hű szive vérzik, tépi a bú.

Oh leány, ha más ölében

Kellne látnom tégedet,

Szivrepesztő sóhajokkal

Ostromolnám az eget! –

 

Érzed a harmat permetezését?

Csillog a langy csepp kis kezeden,

Könnyez a felhő, mert a dal elhalt

Kék levegőben s zöld ligeten.

Oh leány, ha nem lehetne

Többé hangod hallanom,

Forró könyek kínos árja

Folyna végig arczomon.

 

Érted a sürü, éji sötétet?

Fátyol az, a táj gyászba borult.

Mert a mosolygó, szende virágok

Hervatag arcza földre konyult.

Oh leány, ha a sir árnya

Elhervasztja arczaid,

Szellememre a sötét bú

Örök éjt és gyászt borít.

 

Látod az égnek búteli arczát?

Hallod a szellő lassu jaját? –

Érzed a könyek permetezését? –

Érted a sürü éji homályt? –

Mind e bú, e jaj, e köny s gyász

Engem dúlna, kínzana:

Ha nélküled kellne élnem

Ének bájos angyala! -

 

Forrás: Koszorú 3. évf. Első félév 25. sz. 1865. jún. 18.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése