Gyönge madár – szelid galamb,
Most se vagy még fáradt,
Hogy fölöttem most is folyton
Csattogtatod szárnyad?
Száz mérföldön át kisérsz már; -
Messze földrül jöttünk, -
Mily távolság terül el már
Közötte és köztünk!
És te hiven repülsz velem,
Drága kis madárka…
Ugy figyelek turbékoló
Dalod bugására!
Dalod édes, dalod fényes
Multról beszél nékem;
Szivem szorúl, két szememet
Könyben úszni érzem…
- Oh maradj el, repülj vissza
Éjszaki vidékre,
Szelid galamb: barna kis lány
Fájdalmas emléke!
Forrás: Koszorú 3. évf. Első félév 16. sz. 1865. ápr. 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése