Hah! milyen ítélet! a tájt a vihar
Csapkodja fehéres szárnyaival!
Reszketve buvik és szűköl a vad.
- Hogy hordja a szél a havat!
„Pusztulj szemeimből! Gyalázatos, el!
Sirsz, esküszöl? – ily bűnt egyik se mos el!
Vidd csalfa könyüd’! Vidd esküszavad’!”
- Hogy hordja a szél a havat!
„Férjem könyörülj! Vagy csak ne ma hát!
Ily éjjel! Elűzni nem kéne kutyát!
Oh, gyermekemért! hiszen a te fiad.”
- Hogy hordja a szél a havat!
„Az én fiam, ez. De a másik, a mely
Méhedbe’ szunyad még? – Gyalázatom, el!
Grófodhoz eredj! most, csalfa, szabad!”
- hogy hordja a szél a havat!
Világos az ablak; hangos a ház,
A víg zene harsog, a gróf hahotáz,
Esd, jajgat az asszony az ablak alatt.
- Hogy hordja a szél a havat!
„Mit gondol az asszony! az istenér’!
Nászt ül ma a gróf, most rá nem ér!”
S bécsukja a kapus a tölgykapukat.
- Hogy hordja a szél a havat!
Hah, milyen ítélet! a tájt a vihar
Csapkodja fehéres szárnyaival.
Reszketve buvik és szűköl a vad…
- Hogy hordja a szél a havat!
Ki sír, nyög az éjben? Hol nyöszörög?
Nincs lomb a cserén, megfagyva a rög;
Kis uj csecsemő sir egy cserje alatt.
- Hogy hordja a szél a havat!
Föl hegyre, le völgybe, vágtat a szél.
Nyomába na nő, - hogy el nem alél!
Föl hegyre, le völgybe, örjöngve szalad.
- Hogy hordja a szél a havat!
Még fényes az ablak, hangos a ház.
Még vigad a nász, a gróf hahotáz.
A szép ara fázik, hahotája miatt.
- Hogy hordja a szél a havat!
Csak hallgat a férfi, az éji tanyán.
A kis fia kérdi: „hol édes anyám?” –
Véres havon mit tép, szaggat a vad?
- Hogy hordja a szél a havat!
Forrás: Koszorú 3. évf. Első félév 12. sz. 1865. márcz. 19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése