Örök vagy, szirt, a zordon bércz felett –
Borongva átélsz ezredéveket;
Örök vagy, tenger, örvénnyel tele –
Hiába hány-vet a vihar szele;
Örök vagytok nap, hold és csillagok –
Míg fényetek könyörtelen ragyog;
S örök, melyből az ész kizárva van –
A mély, magas és a határtalan!
Mulandó vagy te, illatos virág –
A hervadást lágy szirmodra irák;
Mulandó vagy te, szép tölgy-korona –
Gyököd kiszárad s diszed mind oda!
Mulandó a hős fürtén a babér,
A hir, dicsőség, mely nyomába ér,
Az ifjuság, a báj a nőszemen
S minden mi kedves: hűség, szerelem!
Forrás: Koszorú 3. évf. Első félév 24. sz. 1865. jún. 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése