Minek a fán virágbimbó,
Ha az ki nem fejlik soha?
Miért ragyog, ha majd lehull,
Az ég egynémely csillaga?
Magasztosan dicső eszme
Miért, ha meg nem testesül?
Nagy gondolat, hogyha rajta,
Enyészet súlyos átka ül?
Sok hősi önfeláldozás
Miért vész ismeretlen el?
Nemes érzést a feledés
Miért takar gyász leplivel?
Te önzetlen keblű ifju,
Miért vérzél el oly korán?
Nem volt napod, hideg fagy ért
Éltednek bájos hajnalán.
Bimbó, csillag, dicső eszme,
Nemes érzés, nagy gondolat,
S te tiszta, szép lelkű ember,
Eszményedért szent áldozat.
Virulni egy jobb létbe’ fog
Az mind, mi itten elveszett?
Vagy a virág soraiból,
Azok kihullott gyöngyszemek?
VIOLA
Forrás: Koszorú 3. évf. Első félév 15. sz. 1865. ápr. 9.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése