Az égő kínnak nincsen szózata:
Hallgatnom kéne hogy megértsenek…
Hallgatnom s sírnom oly szivszaggatóan,
S oly könyhullatva, hogy megirigyelnék
A felhők omló könnyem záporát,
S fölmenydörögve versent öntenék ki
Ők is, mi bennök szinte csak teher!...
De sírni én már többé nem tudok…
Kiszárítá már könnyeim forrását
Nagyon, nagyon rég a bú s szenvedés,
melyek, mióta önszárnyamra keltem,
Azóta mindig gyötrenek…
Isten! csak most, csak most az egyszer engedd,
Hadd hulljanak ki könnyeim e drága,
E szent tetemre, ki hozzád rokon volt
Míg élt, mert jó volt, oly jó mint te vagy!...
Oh, hagyd kisírnom e szörnyü tehert,
Mely itt belől ugy nyomja e szivet,
S mely oly kemény miként a börtönágy!
Engedd csak most, és én megesküszöm,
Hogy míg az élet fogva tart s nem enged
Meghalnom – addig sohasem sirok!...
- Oh hát hiába kérem tőled ezt?
Kérés, könyörgés, minden hasztalan?...
Oh, úgy tetézz hát rám oly nagy tehert,
A mely megöl, mert oh hiszen nekem
Oly jól esnék most e jótétemény!...
- Miért is élni énnekem tovább:
Ha ő nem él, ki értem élt, s kinek
Forró szerelme táplált s biztatott,
S a megfagyástól őrzé lelkemet…
S ki azért lett, hogy én legyek, s kiben
Boldogságomra forga minden ér…
Ki mosolyomtól lelkesült s örült,
S ki bánatomban sírt és szenvedett…
Miért is élni énnekem tovább
Így egymagamba’, szeretetlenül?
S utóbb meghalni mégis, és miként?
Önző karok s mosolygások között,
Avagy talán csak bámész négy hideg fal
Megmozdulatlan társaságiban…
De hangom immár, érzem, elfulad;
Ajkam kiszáradt; nyelvem ón leve…
Anyám! anyám! ha tudnád, most fiad
Mit érez itt benn, s mily kín gyötri őt –
Ha felkelnél is, meghalnál megint…
- Azért aludj’ csak; légy békén, s nyugodt,
Meglásd, fiad majd eljő nem sokára:
Meglátogat és üdvözölni fog,
S elválni akkor többé nem fogunk…
Meglátogatlak, s elhozom neked
Igéretemnek fényes zálogát!
S mit teljesítni eddig nem tudék,
Erőm hiánya mert nem engedé:
Azt most betöltöm oly magasztosan,
Oly fényesen, mint csak annak lehet,
Kinek te adtál ehhöz szellemet!
Forrás: Koszorú 3. évf. Első félév 17. sz. 1865. ápr. 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése