’Férjem, szüntesd a vitát!
Hasztalan! föl nem hagyok.
Esküdt párod igenis,
Ámde rabnőd nem vagyok.
„Egy engedni tartozik,
Náncsi, Náncsi!
Férj-e, vagy nő? szólj, melyik?
Párom Náncsi.”
’Szolgaság és engedet!
Mind csak e szót pengeted.
Igy isten hozzád bilincs,
Itt hagyom fölségedet.’
„Oh be bús lesz homlokom,
Náncsi, Náncsi!
Ámde majd csak megszokom,
Párom Náncsi.”
’Megszakad szegény szivem,
Végórám a sirba int; -
Majd ha föld alá temetsz,
Hogy’ birod ki ezt a kint?”
„Jó az isten, kérem őt,
Náncsi, Náncsi!
S úgy hiszem, hogy ád erőt,
Párom Náncsi.”
’Még a holtak mellől is
Felkelek, férj, tudd meg azt;
S minden éjjel egy csoport
Síri rém reád riaszt.’
„Uj nőt vészek el! ilyet,
Mint te Náncsi,
S minden ördög elijed,
Párom Náncsi.”
ÁGY ZSIGMOND
Forrás: Koszorú 3. évf. Első félév 24. sz. 1865. jún. 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése