Fölkelék, édes szülém,
Szent Ivánnap virradatján;
S egy lányka tünt elém
A zajongó tenger partján.
Maga mos, facsar, s ruháit
Rózsabokron szárogatja;
S míg a nap heven sugárzik,
Ily danára nyilik ajak:
„Hova tüntél, gyöngyalak!
Merre, hol nyomozzalak?”
Tengerhosszat jár a lyányka,
Föl s alá járkál a rében, -
Dús arany hajfürtihez
Dús arany fésű kezében.
„Szólj valót, jó tengerész!
Érte isten is megáldjon,
Kedvesem ha láttad-e
Valamerre, messze tájon?”
ÁCS ZSIGMOND
Forrás: Koszorú 3. évf. Első félév 24. sz. 1865. jún. 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése